KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Etnofilm

Antropológia ’96

Jancsó Miklós

Kabokiki mariego

Vágy nagyon messze

Nuanua kabasego

Lelke szomorú érted

Nua kabaseriego

Lelke gyászol téged

Nuhua tanai bora!

Húgom szegjük meg a törvényt!

 

Húgom, szegjük meg a törvényt!

Húgom, tegyük, ami tiltott!

Mindig vágyva utánad

Könyörög hosszú utat

Mell vágy fekete mellbimbóval

Értük tengervizet iszom.

 

Hol egy férfi szép férfi

Mit tettél velem

Anyád kiáltozik

Könnyek te vized

Húgom, szegjük meg a törvényt!

Megtettük.

Vége.

 

W. T. elszármazottságának rezignált szikárságában az enfants-nosztalgia mezsgyéit kereső, folyamatosan inverzálódó, kontraperspektívarendszerben magányosan sétáló figurái – a faágrácsok közt mi magunk verődve körbe-körbe – kataton szekvencialitásban ringatnak az alvás előtti állapot megbékéléséig. Furcsa módon némely (s gyanítom, a „legmédiább” installációnál) olyan dimenziókülönbségek jelennek meg, melyekkel egyéb körülmények között csak mesterségesen gerjesztett transz-állapotokban lehet szembesülni.

 

Az első NeXT változat hamarosan a NeXTStep browser és a sormódú W3 kliens követte, majd a CERN 1992-ben nyilvánosan is bejelentette a WWW megszületését a világnak. (A Web terminológia a browser kifejezést a későbbiekben is megtartotta és a WWW kliens szinonimájaként használja. Elfogadott magyar elnevezés még nem terjedt el, esélyes lehet például a MS-Windows fordításában használt tallózó kifejezés is.) A világot meghódító útjára azonban csak 1993-bar indult el,

amikor Amerikában a National Center for Supercomputer Applications (NCSA) bejelentette egy erőteljesebb szerver és grafikus felhasználói interfész (GUI) minden előnyét felhasználó Mosaic kliens kifejlesztését mindhárom jelentős platformra (UNIX, Mac, Windows). A különböző típusú, helyileg szétszórt információkat egységesen kezelő, könnyen elsajátítható, rendkívül színes globális információ-kezelő rendszer nem maradhatott tovább a fizikusok privilégiuma.

 

 

Az archetípus viselkedése nem emberi, hanem démoni, mert tevékenységét semmiféle önuralom és fegyelem nem fékezi. Modern nyelven ezt úgy mondják, hogy tudattalan. Nem valami szerencsés kifejezés, de ebben a pillanatban megváltoztatására nincs lehetőség. A démon viselkedése közvetlen és elementáris, hitvány és önfeláldozó, jóságos és bosszúálló, de mindig őrjöng, felelősség és gátlás és belátás és eszmélet nélkül. Minden autonóm komplexussá vált ősalakzatnak megvan a hajlama arra, hogy az embert abszolutisztikusan hatalmába kerítse és rajta keresztül akár valamely szentség, akár valamely gazság nevében rémuralmat gyakoroljon.

 

Kigondolni egy olyan esztétikát (ha a szó nem túl értékét vesztett), amely gyökeréig (teljesen, radikálisan, minden lehetséges értelemben) a fogyasztó örömére lenne alapozva, bánnilyen osztályhoz vagy csoporthoz tartozzon is, tekintet nélkül kultúrára és nyelvre: ez roppant jelentős, sőt talán egyenesen megrázó következményekkel járna (Brecht belekezdett egy ilyen örömesztétikába; valamennyi javaslata közül erről feledkeznek meg a leggyakrabban).

 

Az erkölcstelenség értékké vált, az aszkézis helyére a nyilvános szereplés lépett. A kapitalizmus szelleme önnön meghatározásában fogja össze mindazokat a spontán életörömöket, melyeket születése pillanatában könyörtelenül üldözött... A jelenkor hedonizmusa visszafordítja a polgári szellemet – a polgár ellen: a számító gondolat túljut hajdani exkluzivitásán, felfedezi a haszontalanság hasznát, módszeresen befektet az étvágyak és az örömök világába, és miután a kultúrát az improduktív kiadások rangjára lefokozta, most minden szórakozást kulturális méltóságra emel: semmiféle magasabb rendű érték nem fékezheti, még csak nem is szabályozhatja a szabadidő kihasználását és a fogyasztás fejlesztését.

 

Egyetlen társadalom sem tökéletes. Természeténél fogva mindegyik magában hord valami tisztátalanságot, amely összeegyeztethetetlen azokkal az eszményekkel, amelyeket hirdet, és amely gyakorlatilag bizonyos mértékű igazságtalanságban, érzéketlenségben, kegyetlenségben fejeződik ki. Hogyan becsüljük fel ezt a mértéket? Az etnográfiai vizsgálatnak ez is sikerül. Mert igaz, hogy ha néhány társadalmat hasonlítunk össze, igen különbözőnek találjuk őket, de ezek a különbségek csökkennek, ha kiszélesítjük kutatásunk területét. Ilyenkor azt tapasztalja az ember, hogy egyik társadalom sem alapvetően jó, de egyik sem teljesen rossz. Mindegyik nyújt tagjainak bizonyos előnyöket, de számolni kell némi méltánytalansággal is, amelynek mérete hozzávetőlegesen állandónak tűnik; ez a méltánytalanság talán valami sajátos tehetetlenségből fakad, amely a társadalmi élet síkján ellenáll a szervező erőfeszítéseknek.

 

 

A válogatás önkényes, a szövegek között ne keress összefüggést, nincs, olvasd külön-külön, többször is, nem kötelező, aztán gondolkodj, ez se kötelező, és igazad van, minek, nincs min gondolkodni, éld az életed... (Róheim Géza, Karvázy György, Lengyel Mónika, Hamvas Béla, Roland Barthes, Alain Finkielkraut, Claude Lévi-Strauss)

 

Ja, és itt van még egy Roland Barthes, írjátok le százszor és örüljetek!

 

 

...A mozgások a szöveg egy alakjára vallanak, mely szükséges az olvasási gyönyörhöz. Ugyanígy, sőt még inkább, mint a szöveg, a film teljes bizonyossággal mindig alakzati lesz (ez az oka, hogy mégis érdemes filmet csinálni) – még akkor is, ha semmit sem ábrázol.

 

1996. május

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=94