KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oly sokáig szerettelek

Forgács Nóra Kinga

Il y a longtemps que je t'aime – francia-német, 2008. Rendezte és írta: Philippe Claudel. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Jean-Louis Aubert. Szereplők: Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine), Elsa Zylberstein (Léa), Serge Hazanavicius (Luc), Laurent Grévill (Michel), Frédéric Pierrot (Fauré kapitány). Gyártó: UGC / Canal+ / Eurimages / France 3 Cinéma / Integral Film / Sofica / TPS Star. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 115 perc.

 

Hatásos felütés után szemre szabályos családi és lelkiismereti dráma veszi kezdetét: Juliette Fontaine azért érkezik Franciaországba, hogy húgának, Léának családjához költözve próbáljon meg visszailleszkedni a társadalomba 15 éves, Angliában letöltött börtönbüntetéséből szabadulva.

Az események fókuszában egyfelől természetszerűleg maga Juliette áll: Kristin Scott Thomas (a csapat húzóneve) színészi játéka és a film jelzései mértékkel, de egyértelmű következetességgel ábrázolják a folyamatot, ahogyan a fakó bőrű, ideges és zárkózott nőben enyhül a görcsös feszültség, és lassan megnyílik. Másfelől az emberi kapcsolatok, különösen a két nővér viszonyának jellemzése jelenti a film tétjét, e szempontból szélsőséges alapkonfliktusa és analitikus jellege teszi érdekessé a megszokott panelekből építkező sztorit. A film először a lényegi viszonylatok ismertetésére szorítkozva vezeti elő alakjait, majd ismétlődő helyzetekben, a főbb szereplők közötti remek páros jelenetek során lépésről lépésre előrehaladva bontja ki a bennük rejlő feszültségeket és a közöttük kialakuló kapcsolatokat, melyek a lassan pergő időben éppúgy mutatnak előre, mint visszafelé a múltba, ahol Juliette titkolt tragédiája és egy család széthullásának története van eltemetve.

A forgatókönyvet is jegyző Philippe Claudel első rendezésének ereje elsősorban a visszafogott fogalmazásmódban és a biztos kezű történetszövésben rejlik. A nézői azonosulásra csak kevéske lehetőséget adó főhős és az értelmiségi közegben játszódó drámához illő túltengő fogalmiság sokáig elidegenítően hat, csak a játékidő utolsó harmadában törnek felszínre az érzelmek, ahogyan a késleltetett információk is ekkor rendezik át a kialakult képet. Aki azonban megszavazza a türelmet, az épp ezért nem fog csalódni a finisben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9743