KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült életek

Baski Sándor

La vida Loca – spanyol-mexikói-francia, 2008. Rendezte: Christian Poveda. Kép: Christian Poveda. Zene: Sebastian Rocca. Gyártó: Aquelarre Servicios Cinematograficos / El Caiman / La Femme Endormie. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 90 perc.

 

Miután Roberto Saviano a camorráról szóló tényregényének a Gomorra nevet adta, Christian Poveda dokumentumfilmje nyugodtan futhatna „Pokol” címen is. A párhuzam csak annyiban sántít, hogy míg Saviano a nápolyi maffiáról átfogó körképet adott, Povedát – épp úgy, ahogyan a Gomorra adaptációját jegyző Matteo Garronét – nem az okok, hanem a következmények érdeklik. Az Őrült életekből így aztán nem is tudjuk meg, hogy mi áll a San Salvador-i bandaháborúk hátterében – a ’90-es években Los Angelesből kitoloncolt latin-amerikai származású bűnözők voltak azok, akik nem csak a „gettókultúrát”, de véres belharcaikat is exportálták az óhazába. A várost uraló két rivális banda közül Poveda az úgy nevezett M-18-as csoport néhány tagjának életét követte, több mint egy éven át. Szereplői mindannyian tinédzserek vagy fiatal felnőttek, akik már maguk is többgyermekes szülők. Munkájuk nincsen, az arcukat borító, bandatagságukat jelző tetoválások miatt nem is vennék fel őket sehova. Harcolni, lőni, szúrni nem látjuk őket, csak azt, amikor már kiterítve fekszenek az aszfalton, vagy a ravatalon, az átkozódó, vérbosszút fogadó egykori társak gyűrűjében.

A film elején még úgy tűnik, hogy az ellenpontot a gettó közepén működő pékség dolgozói képviselik, akik az M-18 egykori tagjaiként próbálnak tisztességes munkából megélni. Vezetőjüket azonban, aki hosszasan szónokol a rehabilitáció fontosságáról, gyilkosság miatt elítélik, és idővel a többiek is követik őt a börtönbe. A kétségkívül sokkoló gettótabló minden másodperce azt sugallja, hogy tetszőleges helyen leszúrva egy kamerát San Salvador bandák uralta negyedeiben, szenvedéssel, esztelen erőszakkultusszal és halállal találkozhatunk. Poveda filmje – eligazító narráció, riporteri jelenlét vagy az átgondolt szerkesztői munka hiányában – így nem sokkal több mint testi-lelki szörnyszülöttek középkori vásárokat idéző seregszemléje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9864