KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Elit halálosztók

Alföldi Nóra

A brazil filmipar legkapósabb exportcikkei, a végtelenített szappanoperák mellett, a legaljasabb mocsokban turkáló, szociálisan érzékeny, a Cinema Novo félárbocra eresztett zászlajának árnyékában készült darabok. Minden idők egyik legsikeresebb brazil filmje, José Padilha Elit halálosztók című munkája sem különb társainál: miként már címe is jelzi, a nyomornegyedek világában ütős akciófilm pereg.

Padilha filmjének alapjául a szociológus Luiz Eduardo Soares és a Rió de Janeiro-i rendőrség milicista osztagának – rövidítve BOPE – két egykori tisztjének botránykönyve szolgált, melyben alapos kitárgyalásra kerülnek az alakulat belső ügyei, pár taktikai malőr és nyers tény. Ilyen például az az akció, melyre 1997-ben, II. János Pál pápa látogatásának apropójából került sor: annak érdekében, hogy az egyházfő nyugodtan aludjon egy éjszakát Rióban, a városi vezetőség úgy határozott, hogy sem civil-, sem rendőr-életet nem kímélve, pár hét alatt megtisztítja az érseki rezidencia tőszomszédságában fekvő nyomornegyedet a drogkereskedőktől és azok portékájának élvezőitől. Padilha filmjének főhősévé magát a BOPE vezetőjét tette meg, aki nyers, szikár, sztorizgatós narrációval kíséri végig az eseményeket, mindenttudó elbeszélőként mindig mindenhol jelen van, akárcsak a rendező kézikamerája – mely kissé maszatos képet ad a város és rendőri erejének szövevényes ügyeiről. Az Elit halálosztók impresszionizmusa főként választott zsánerének számlájára írandó; a pergő ritmusú akciófilm minden létező feszültségteremtő technikát és zsarufilmes klisét ismer és használ, olyannyira, hogy akciókarneválja el is bagatellizálja a kiinduló problémát, a brutálisan gyomorforgató jelenetekkel szemérmetlenül szórakoztat, kritika helyett magasztal, azaz kiváló élvezeti cikket tálal.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10022