KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!

Kovács Marcell

Bring Me the Head of Alfredo Garcia – amerikai, 1974. Rendezte: Sam Peckinpah. Szereplők: Warren Oates, Isela Vega, Robert Webber. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

A honi dvd-forgalmazás rövidke aranykorának egyik nagy fogása volt Sam Peckinpah westernfilmjeinek gyűjteményes kiadása. Peckinpah a hazai dvd-piac titkos kegyeltje, filmjei néhány kivétellel elérhetők magyar dvd-n, ami nagyon kevés klasszikus hollywoodi rendezőről mondható csak el.

Fontos darabbal gyarapszik most a Peckinpah-sor. A Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! a rendező talán legszemélyesebb filmje, és elmondása szerint az egyetlen, amely a producerek otromba beavatkozása nélkül készült. Nem csak Peckinpah életművének, de a hetvenes évek lehangolt amerikai mozijának is szemléletes darabja, minden pillanatából a hiábavalóság érzésének tébolya sugárzik. Ékes cáfolata a Peckinpah-ról elterjedt hősködő macsó-képnek, egyszerre modern western, romantikus road movie és szadista burleszk. A leharcolt bárzongorista küzdelme az újrakezdésért bizakodással indul, de hamar köddé válnak a remények, és hősünk végül gyásztól, dühtől és bűntudattól tüzelve egy őrült roncsderbi résztvevőjeként robog végzete felé, egy levágott fejjel az anyósülésen. Itt már nyoma sincs a korábbi sikereket jellemző elegáns vonalvezetésnek, az elbeszélés kusza és ideges, a film mégis letaglózó erejű. Peckinpah kedvenc rögeszméiből táplálkozik: a szívének oly kedves mexikói környezetből, a hűtlenség megunhatatlan erkölcsi problémájából és az acélszürke öltönyök világa iránt érzett mélységes megvetésből. A napszemüveg mögé bújó, iszákos főhős figurájában nem nehéz felismerni a rendezőt. Összeszorított foggal igyekszik rendbe hozni elfuserált életét, de minden lépésével csak távolodik a céltól.

Extrák: csak filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10024