|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA hálózat csapdájábanSchubert Gusztáv
A hálózat csapdájában ökomenikus thriller, együtt izgulhatja végig kompjuterőrült és tollhoz, papírhoz szokott ómódi absztinens. Mert hiszen ebben a filmben a számítógép – helyesen, csak épp egy kissé iskolásan – annak látszik, ami: egyszerre áldás és átok, attól függően, ki ül a terminálnál. Egy rejtjelezésre szakosodott szoftver-specialista (Sandra Bullock) sötét titkok birtokába jut, kezébe kerül a „pretoriánus” összeesküvők adatbázisa. Megindul a hajtóvadászat az elveszett floppyért és a lányért. A rémüldözés szokvány fordulatain túl két motívum érdemel figyelmet: a lány személyi adatait ellenségei kitörlik a számítógépes nyilvántartásból, és egy körözött prosti priuszával helyettesítik. Ha nem sikerül visszaszereznie valódi énjét, menthetetlenül elveszett. Benne lenni a kompjuterben: az információ társadalmában élet-halál kérdés. Még az összeesküvők számára is. Ez a másik új mozzanat: a hatalmi ármánykodásban többé nem méreg vagy bomba az igazi fegyver, hanem a számítógép; a kormányhivatalok, bankok adatbázisainak manipulálásával kis híján hatalomra jut a rendpárti árnyékszervezet.
Volna hát izgalom bőven, de valahogy mégsem érint. A kompjuterizált világfaluból nekünk egyelőre csak az alvég jutott. A számítógép a mi kis világfalunkban egyelőre nem rendpárti összeesküvéssel fenyeget, hanem még nagyobb slamperájjal. A bank IBM-je nem találja a számlámra utalt pénzeket, még szerencse, hogy előkerül valahonnan egy mindentudó szamárfüles spirálfüzet. Másutt számlát ad a gép arról, amit be sem fizettem. És így tovább, mindenkinek megvan a maga egypercese. Szóval a washingtoni kompjuter-horror felőlünk nézve komédia. Nem félünk a vírustól, nem bánt az, csak megkóstol. Egyelőre.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1057 átlag: 5.45 |
|
|
|
|