KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szállítmány

Varró Attila

Armored – amerikai, 2009. Rendezte: Antal Nimród. Írta: James V. Simpson. Kép: Andrzej Sekula. Zene: John Murphy. Szereplők: Matt Dillon (Mike Cochrone), Laurence Fishburne (Baines), Columbus Short (Ty), Jean Reno (Quinn), Skeet Ulrich (Dobbs). Gyártó: Buckaroo / Farah Films & Management. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 88 perc.

Mindazon magyar rendezők, akik halhatatlanná váltak a klasszikus Hollywoodban, egyetlen műfajban alkottak egyaránt maradandót: legyen bár hagyományosan moralizáló (Michael Curtiz: Mocskos arcú angyalok), éjsötét noirba hajló (Andre de Toth: Bűnözési hullám), romantikus hangvételű (Charles Vidor: Gilda) vagy szikár dokumentarista (Laslo Benedek: New York kikötője) a gengszterfilm jelenti a legbiztosabb zsánerzálogot az Álomgyárban érvényesülni próbáló hazánkfiának. Bő félévszázadnyi hiátus után legújabb aspiránsunk is jól bevált gengsztersztorival próbál szerencsét, ám a Biztosításból, Kontrollból ismert keménykötésű lúzercsapatok nyomát követve a 42 milliós pénzszállítmányt fuvarozó páncélautók kirablását ezúttal rutinos bűnözők helyett maguk a biztonsági cég megfáradt őrei hajtják végre – köztük a főhőst jelentő iraki veteránnal, aki a tuti melónak ígérkező akció első véráldozatánál társai és barátai ellen fordul.

Antal Nimród második amerikai filmje, a Szállítmány (hasonlóan az Elhagyott szobához, az eredeti cím kétértelműsége ismét elvész a magyar fordításban) nem csupán szerepcseréjével írja felül a klasszikus heist-filmeket, de a történet felénél finoman műfajt vált, és a szerzői kedvencet jelentő thriller szabályai szerint módosítja a cselekménymenetet – méghozzá épp úgy egy klausztrofób csapdába szorult hős és a kívül rekedt gyilkosok macska-egér harcának suspense-dramaturgiájára építve, miként az Elhagyott szobában történt. Túl azon, hogy Antal eredményesebben érvényesíti saját műfaji látásmódját kilúgozott pszicho-terrorfilmjénél (a férfi-összetartást szétmaró erkölcsi konfliktusok drámája jóformán hibátlanul illeszkedik a feszültségteremtő fordulatok közé), megnyerő egyszerűséggel és meggyőző hitelességgel eleveníti fel a heist-filmek revizionista fénykorát: a Szállítmány első beállításától az utolsó színészi gesztusig olyan, mintha negyven évvel ezelőtt vezényelték volna le, ami ezen a műfajterepen a lehető legnagyobb fogásnak számít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10074