|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDTruffaut-gyűjteményÁdám Péter
A menyasszony feketében volt (La mariée était en noir) – francia, 1967. Szereplők: Jeanne Moreau, Jean-Claude Brialy. 103 perc. A Mississippi szirénje (La sirène du Mississippi) – francia, 1969. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Catherine Deneuve. 118 perc. A férfi, aki szerette a nőket (L’homme qui aimait les femmes) – francia, 1977. Szereplők: Charles Denner, Brigitte Fossey. 116 perc. A filmeket a Fantasy Film forgalmazza.
Három Truffaut-filmet (egy remekművet meg kettőt a harmatosabbak közül) tett egyazon dobozba a hazai DVD-kiadás szeszélye. A menyasszony feketében volt sokak szerint Truffaut leggyöngébb mozija, de nem feltétlenül van igazuk. A film a rendező egész addigi munkásságának szintézise, Truffaut-nak egyetlen filmjében sem sikerült ilyen pofonegyszerű narratív szerkezetben elmondani az őt foglalkoztató rögeszméket (nemhiába tartják a filmet a Kill Bill egyik ihletőjének). A történet középpontjában a férjét közvetlenül az esküvő után elvesztő menyasszony áll, aki a legváltozatosabb módokon küld öt férfit a halálba. De mintha az öt gyilkosság – öt férfiportré – öt eleve kudarcra ítélt szerelmi kapcsolat is volna…
Akárcsak A menyasszony feketében volt, A Mississippi szirénje is a társkapcsolat lehetetlenségének példázata. Csakhogy míg az elsőben a bosszúszomjas amazon, a másodikban egy érzelmileg éretlen férfi és egy érzelmileg éretlen nő találkozása a kiindulópont. Az első film hősnője sorra gyilkolja a férfiakat, a másodiké kifosztja és tönkreteszi őket (A Mississippi szirénje talán az egyetlen Belmondo-film, amelyben a színész nem szívtipró nőcsábászt alakít, hanem kiszolgáltatott áldozatot). Louis vak szenvedélyének rabjaként mindent feláldoz egy tünde káprázatért, amelynek vajmi kevés a köze a valósághoz: A Mississippi szirénje a „végzet asszonya” tradicionális témájának truffaut-i változataként olyan klasszikus mozikkal tart rokonságot, mint A szuka, Az asszony és a bábu (La femme et le pantin) vagy A kék angyal.
„Maga nem Casanova. És nem is Don Juan” – mondja a könyvkiadóban dolgozó Geneviève, Bertrand-nak, A férfi, aki szerette a nőket főhősének. És csakugyan, Bertrand nem a gyönyört hajszolja, hanem a rejtély nyitját, az igazságot. Jellemző, hogy a filmben nincs egyetlen erotikus jelenet sem: a fetisiszta Bertrand-nak nem annyira a szexuális együttlét, mint inkább a női lábak látványa adja az igazi kielégülést. Könyvét is az önelemzés igényével írja, nem az irodalmi becsvágy sugallatára: a filmben készülő könyv nemcsak a kommentár és a visszatekintő elemzés lehetőségét kínálja, hanem tagolja, strukturálja és értelmezi is a filmet, és mint műalkotás a filmben kifejeződő anyai hiánynak is ellenpontja…
Extrák: Előzetesek és filmográfiák mindhárom lemezen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1834 átlag: 5.42 |
|
|
|
|