|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDIdegenek VelencébenTosoki Gyula
The Comfort of Strangers – amerikai–brit–olasz, 1990. Rendezte: Paul Schrader. Szereplők: Christopher Walken, Helen Mirren, Rupert Everett. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.
A hetvenes évek elején a filmkészítők felfedezték a Velence megjelenítésében rejlő borzongatáspotenciált, és rájöttek, hogy a város nem csupán rózsaszínű szerelmi történetek, hanem bíborszínű thrillerek vagy éjfekete horrorok díszletéül is szolgálhat. Paul Schrader Idegenek Velencében című filmje Paul Mazursky Szerelmes Blume című játékosan mély szerelmi drámáját és Nicolas Roeg Ne nézz vissza! című horrorját is idézi. Inkább utóbbit, már ami míves kivitelezését és fojtó atmoszféráját illeti, igaz, artisztikuma kimódoltabb, tempója akadozóbb, deleje enerváltabb.
A film a precízen felépített végzetdramaturgiája miatt igazán érdekes. Colin és Mary betegeskedő párkapcsolatuk rendbetételére érkeznek Velencébe, de itt sem tudnak mit kezdeni egymással, mígnem – mintegy véletlenül – összefutnak egy titokzatos milliomossal. Az idegen férfi taszítja őket, a találkozás nyomán azonban mintha napsugaras és szerelemmel teli fejezet kezdődne az életükben. Persze nem kezdődik, a veszély sejtelme és a fatalizmus a leggyönyörűségesebb pillanatokba is belerondít.
Az Idegenek Velencében valószínűleg nem lesz klasszikus, de minden megvan benne, sőt talán egy kicsit még több is, mint ami egy sikerfilmhez kell. A neves színészek Giorgio Armani kosztümjeiben feszítve mondják fel az Ian McEwan bestsellerét adaptáló Harold Pinter dialógusait; Dante Spinotti lassan hompölygő képeit Angelo Badalamenti zenéje festi alá. Kiváló film, de épp a nagyágyúk miatt üt kevésbé: túl sok benne a művész, és kevés benne a szürke eminenciás. Christopher Walken gardróbja hivalkodó, a Pinter által írt párbeszédek sokszor (például a nappali kévéház-jelenetben) kimódoltak, Spinotti képei pedig mintha egy Velence-útikönybe vagy egy lakberendezési katalógusba készültek volna. Nagyon picivel kellett volna kevesebb mindebből.
Extrák: Filmográfiák és ajánlók.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1861 átlag: 5.34 |
|
|
|
|