|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziIgazából apaVajda Judit
Igazából apa – magyar, 2010. Rendezte: Novák Emil. Írta: Novák Emil, Péterfy Gergely és Kaszás Géza. Kép: Csukás Sándor. Zene: Gulya Róbert. Szereplők: Kamarás Iván (Bálint), Varga Boglárka (Kata), Kaszás Géza (Márk), Scherer Péter (Frankie), Polyák Lilla (Emma), Gryllus Dorka (Éva). Gyártó: Next Station Productions / Regulusfilm. Forgalmazó: InterCom. 90 perc. Egy gyerekért vetélkedő két apát láthattunk már többször is a vásznon (lásd: Balekok és remake-je, az Apák napja, illetve a Két apának mennyi a fele?), de magyar filmen idáig nem tették tiszteletüket. Pedig a komédiák ezen fajtája a nevettetésen kívül alkalmat ad a komolyabb témák, a családi kapcsolatok boncolgatására is, ráadásul a családügyi vígjátékot az alkotók gyakran akcióval keverik. Tiszteletre méltó tehát az Igazából apa alműfaj-bevezető szándéka, ám a végeredmény – mint kortárs magyar műfaji filmnél oly sokszor – meglehetősen felemásra sikeredett. Az egy gyerekért, jelesül Katáért ölre menő két szülő egy kecskeméti ingatlanmágnás, Bálint és egy Ausztráliából hazatérő festőművész, Márk, aki pont az előbbi úrtól szeretné visszaszerezni itthon hagyott képeit, mivel azt életük közös asszonya ráhagyományozta. Bálint viszont nem adja sem a festményeket, sem a kislányt, indulhat hát a harc, majd az összefogás a közös ellenség ellen. A baj csak az, hogy a felvezetés túl hosszúra nyúlik, így nem kevesebb, mint 50 perc telik el a másfél órás játékidőből, mire felmerül az igazi konfliktus. Így aztán az időhúzás miatt a végére gyorsan lezavart megoldás teljesen légből kapottnak hat. További gondot jelent, hogy a jól eltalált mellékfigurákhoz képest (különösen Rudolf Péter parádés Bezzegh Józsiként) a főalakokban, a két apában fikarcnyi eredetiség sincs, így a nézőnek nehezére esik érdeklődni sorsuk iránt. Az apák ráadásul annyira uralják a cselekményt, hogy szinte minden teret elvesznek a női karakterektől, akiknek pedig kulcsszerepük lenne a dramaturgiában és remek színésznők formálják meg őket – ám hiába jó az első pillanattól Polyák Lilla, ha alig van jelenete. Műfaji filmnél pedig különösen fontos lenne a megfelelő arányok és tempó eltalálása; ezek hiányában az Igazából apa – ígéretes kezdete ellenére – csak egy újabb elszalasztott lehetőség. Vajda Judit
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1304 átlag: 5.47 |
|
|
|
|