KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szupercsapat

Sepsi László

The A-Team­ – amerikai, 2010. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Brian Bloom, Michael Brandt, Skip Woods. Kép: Mauro Fiore. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Hannibal), Bradley Cooper (Peck), Sharlto Copley (Murdock), Quinton „Rampage” Jackson (Baracus). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.

 

Lemondva a Starsky és Hutch tálcán kínálkozó mintájáról, a Scott-fivérek produceri felügyelete mellett készül Szupercsapat-nagyjátékfilm a benne rejlő potenciál ellenére sem próbál ironikus retrómozi lenni. A számkivetett különleges osztag ennek köszönhetően gyors ráncfelvarráson ment keresztül: a vietnámi háború veteránjai helyett értelemszerűen négy iraki szuperkatona kerül a középpontba, valamint igazodva a meghatározó tömegfilmes trendekhez és megágyazva a későbbi folytatásoknak, az idei Szupercsapat rögvest azzal a bizonyos „soha el nem követett” háborús bűnnel indít, egyúttal bemutatva a négy hajdani ranger amúgy egy szempillantás alatt végbemenő összekovácsolódását. A Szupercsapat tagjaihoz hasonló elrajzolt karaktereket mozgató Füstölgő ászokat is jegyző Joe Carnahan direktor a Tony Scott-iskola eminenseként fazonírozza stilárisan is a 2010-es évek elvárásaihoz a nyolcvanas évek kultsorozatát. Miközben a cselekményt a kötelező idézeteken és szövegközi utalásokon túl is minden esetben önreflektív elemekkel dúsítja, egyúttal említett munkájához hasonlóan eltolja az eredeti széria által is képviselt – a CGI-nek köszönhetően esetenként szó szerint – rajzfilmbe hajló akciómozi felé. Eredettörténetről lévén szó, az idei Szupercsapat nyomokban sem tartalmazza a sorozat által bejáratott narratív sémát, ahogyan az erőszakábrázolás okán már a forrásműben is problémás családbarát vonal is végképp kiveszett. Liam Neeson Hannibálja közelebb áll a színész Taken-beli alakításához, mint az eredeti figurához, és a fegyverekből kilőtt golyók ezúttal rendre célba is találnak: patrióta töltetével, korrupt katonatisztjeivel, és tetszetős body countjával az idei Szupercsapat sokkal inkább kínálja a Rambo 2 és a nyomában sarjadt, militáns akciófilmek iraki háborúra hangszerelt változatát, mintsem a család minden tagjának szánt, kedves délutáni matinét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10257