|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziKéjjel-nappalVajda Judit
Knight and Day – amerikai, 2010. Rendezte: James Mangold. Írta: Patrick O'Neill. Kép: Phedon Papamichael. Zene: John Powell. Szereplők: Tom Cruise (Milner), Cameron Diaz (June), Peter Sarsgaard (Fitzgerald), Maggie Grace (April), Paul Dano (Simon). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.
Szőke szépség gyakorolja a repülőgép mosdójában a csábmosolyt és a megfelelő szöveget, miközben kiszemeltje – egy lenyűgözően koreografált akciójelenetben – egy egész rakomány rosszfiút hatástalanít, majd ugyanazzal a játszi könnyedséggel kínálja tequilával a tett helyszínére érkező hősnőt. A Kéjjel-nappal legjellemzőbb képsorát az ebben tapasztalt kettősséget továbbvivő számos hasonló követi, miközben a hétköznapi lány, June és a Roy Miller nevű szuperkém elképesztő kalandok során a fél világot bejárja, szinte minden közlekedési eszközzel, földön-vízen-levegőben (épp csak a Holdon nem landolnak egy rakétával). Az alkotók ezenkívül a kaland- és kémfilmszótárat is végiglapozták: akció-romkomjuk A smaragd románcától a Bourne- és Bond-darabokon át Hithchcockig tartalmaz utalásokat nagy bőséggel.
Nem az így kialakult kellemes katyvasz teszi azonban, hogy a film mégsem működik (vagy legalábbis nem működik eléggé). A legnagyobb baj vele az, hogy egyszerre kíván a női fantázia és a férfivágyak mozgóképes beteljesítője lenni. A férfi főhősnek tetőtől talpig cool mind a 170 centije, fél kézzel elintéz bárkit és csupa izgalom mellette az élet (lásd ellenpontként a volt barátot, az unalmas, szürke tűzoltót), miközben a védelmező ösztön is munkál benne és még a szüleit is szereti. A hosszú combú főhősnő pedig imádja az autókat, és mikor hisztériázni kezd, épp a megfelelő pillanatban, gombnyomásra omlik eszméletlenül a karjainkba. Az „akció akció hátán”-megoldás a férfiaknak, míg az ezt időnként megtörő lassabb tempó a hölgyeknek kedvez – csakhogy így a két nem közül valamelyiknek végül nem lesz jó. James Mangold tehát az olyan fajsúlyos alkotások, mint a Copland, az Észvesztő, A nyughatatlan és a Börtönvonat Yumába után egy mind a rendező, mind a néző számára habkönnyű és szépemlékű, ám sajnos korántsem kielégítő nyári kalandként működő művet alkotott.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1548 átlag: 5.43 |
|
|
|
|