KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kövéren szép az élet

Forgács Nóra Kinga

 

Gordos­ – spanyol, 2009. Rendezte és írta: Daniel Sánchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gómez. Zene: Pascal Gaigne. Szereplők: Antonio de la Torre (Enrique), Roberto Enríquez (Abel), Verónica Sánchez (Paula), Raúl Arévalo (Alex). Gyártó: Filmanova. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

 

Egy túlsúlyosoknak tartott csoportterápia találkozói és egy étrend-kiegészítő szer reklámshowjában népszerűsített négylépéses fogyi-metódus stációi tagolják Daniel Sánchez Arévalo filmjének történetét, idézőjelbe – egyúttal analitikus (ön)elemzés tárgyává – téve az eseményeket.

A több mint féltucatnyi egyenrangú hőst mozgató és csaknem féltucatnyi történetet mesterien összefabrikáló mozi a műfajokat ugyanolyan eleganciával szövi össze, mint a történetszálakat. Majdnem fekete humorú komédia, társadalmi szatíra, bűnügyi zsánerelemek és melodrámai fordulatok, különböző esztétikai minőségekre épülő stilizációk hozzák létre azt a gazdag univerzumot, melyben a rendező – ahogyan Sötétkékmajdnemfekete című debütáló művében – ismét alapvető drámai kérdéseket érint: a személyes identitás problémáit testi és érzelmi viszonyok, családi és társadalmi kapcsolatok kötelékében.

A Kövéren szép az élet hősei látszólag testsúlyukhoz kötődő problémákkal küzdenek, valójában azonban az önmagukról alkotott kép instabil – így válik saját maguk megismerésének folyamatában a test változékony jellé. A spanyol író-rendező módszerének kegyetlensége egyfelől abban rejlik, hogy a hősök a ruháikat már az elején ledobják, ezután a lélek héjainak lehámozása következik, így visszafordíthatatlan értékvesztés vezet a kis katarzisokig. Másfelől a test és a testiség ábrázolása provokatív: a csúfság és a szépség, a vágy és az undor feszülnek egymásnak bátran ábrázolt vizuális és érzelmi képletekben, kontúrosan szatirikus képet alkotva olyan társadalmi problémákról, mint a választott nemi identitás, a vallási fanatizmus, vagy a terhesség alatti depresszió.

Végül mégis leginkább az Én elvesztésének és meglelésének empatikus miniportréit kapjuk – visszataszító, szórakoztató, kivételesen pontosan artikulált, végső soron megrázó módon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10381