KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lódító hódító

Alföldi Nóra

The Invention of Lying – amerikai, 2009. Rendezte: Ricky Gervais és Matthew Robinson. Szereplők: Ricky Gervais, Jennifer Garner, Jonah Hill. 95 perc.

 

Képzeljünk el egy elsőrandit egy olyan civilizációban, amiben az emberek nem ismerik a hazugság és a fikció fogalmát, az igazságmondás olyan evidens dolog, mint a levegővétel, az utcán alvó hontalan sem kertel, kartontábláján a „nem értem, neked miért van otthonod, nekem meg miért nincs” szöveg szerepel, az öregek otthonát a „szomorú hely elhagyott idősek számára” felirat jelöli. Mindez csak első blikkre tűnik sokkal kívánatosabbnak a valóságnál; kegyes hazugságok, kedves féligazságok, csalások, önámítások és ábrándok nélkül valójában nem élet az élet.

A brit komédia sajátos műfaj, semmihez sem hasonlítható, kulcsfigurái azonban hellyel-közzel egy húron pendülnek; Chaplin, Mr. Bean, a Monty Pythonosok, Sasha Baron Cohen közös tulajdonsága, hogy kegyetlenül őszinték, arrogánsak, pitiánerek és imádnivalóan gyarlók. A Lódító hódító auteurje, a kortárs komédia kultikus alakja, Ricky Gervais sem különbözik honfitársaitól. Poénjai gyakran halálosan komolyak, pökhendi mosollyal lépked át a valóság és fikció közti határvonalon – erre a hatásmechanizmusra épülnek áldokumentarista (!) komédia-sorozatai (The Office;Futottak még), és ezt aknázza ki nagyjátékfilm-rendezői debütálásában is. Gervais képes minden másodpercben meglepni nézőjét, így ügyesen púderezi el a kissé szétfolyó ürügy-sztorit – zseniális alapötlete végett megengedheti magának, hogy bűnügyi tematikából teológiai értekezés irányába tolja, majd kedves romantikus történetbe fordítsa a filmet. Gervais munkája igazi kincs, annak ellenére hogy vizuálisan meglehetősen egyszerű eszközökkel él. Természetesen ez is a koncepció része, nem biztos, hogy Gondry vagy Spike Jonze manírjai jól mutatnának Gervais fikciójában.

Extrák: Werk, továbbá három kisfilm; ezek mellett kimaradt jelenetek és bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10382