KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/június

• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Újraszámlálás

Pápai Zsolt

Recount – amerikai, 2008. Rendezte: Jay Roch. Szereplők: Kevin Spacey, Laura Dern, Bob Balaban. Forgalmazó: HBO. 111 perc.

John F. Kennedy győzelme óta az amerikai elnökválasztás a világ történései közül az egyik legnagyobb figyelemmel követett esemény, sőt a népek alkalmasint jobban figyelnek rá, mint a saját hazájukban zajló választásokra. A 2000-es év még a Kennedy–Nixon-csatánál is kiélezettebb küzdelmet hozott, mindössze néhány száz szavazat döntött ugyanis az elnök személyéről – egy háromszázmillió lakosú országban.

Az ifjabb George Bush és Al Gore között lezajlott küzdelem részletei persze önmagukban talán kevéssé érdekesek, de egy, a filmtörténetben már sokszor bevált műfaji öntőforma segítségével mégiscsak izgalmassá tehetőek. Az HBO gyártásában készült Újraszámlálásban Jay Roch rendező és Danny Strong forgatókönyvíró a thriller-narratívát használta fel a mindent eldöntő floridai választás események bemutatásához, ügyesen lebegtetve a konspirációs tematikát, a végletekig élezve a határidő-dramaturgiát, illetve rafináltan protagonistává emelve Gore-t és antagonistává fokozva le Bush-t (miközben mindkettőt csak villanásokra látjuk archív anyagokon). A rendező és a forgatókönyvíró úgy képes végig szinten tartani a feszültséget, illetve a cselekmény előrehaladásával fokozni is az izgalmakat, hogy nem feltételezi a néző részéről az amerikai választási szisztéma ismeretét. Ráadásul Roch-nak és Strongnak még humora is van; hihetetlen, hogy ezt a filmet ugyanaz a rendező jegyzi, aki az Austin Powers-trilógiát elkövette.

Az Újraszámlálás szerencsére nem az Austin Powers-filmekkel, inkább az 1970-es évek politikai thrillereivel rokon, és nem csupán a cselekményvezetése, illetve a szereplőtípusai miatt, hanem közvetett rendszerkritik-ája okán is. A különbség az, hogy ebben a filmben a problémákat nem – illetve nem elsősorban – az egyes figurák rosszindulata vagy hatalomvágya generálja, inkább az államigazgatás rendszerének törékenysége és sebezhetősége. A film zárómondata – melyben a két elnökjelölt egyszerre kéri Isten áldását Amerikára – mindenesetre igen tanulságos.

Extrák: Werk; egyes színészek beszélgetései az általuk megformált személyekkel; audiókommentár a rendező és a forgatókönyvíró közreműködésével.