KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

London Boulevard

Roboz Gábor

London Boulevard – amerikai-brit, 2010. Rendezte és írta: William Monahan. Kép: Chris Menges. Zene: Sergio Pizzorno. Szereplők: Colin Farrell (Mitchell), Ben Chaplin (Billy), Keira Knightley (Charlotte), Anna Friel (Briony). Gyártó: Henceforth / GK Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 103 perc.

A „hűvösről szabadult ex-bűnöző boldogulása a nagyvilágban” bejáratott történetséma a gengszterfilm műfajában (Carlito útja, Mona Lisa), a téma valóban izgalmas feldolgozásának tehát valahogyan győzedelmeskednie kell az „utolér a múlt” és az „úgysem lehetsz mintapolgár” kliséi felett. Az eszelős tempóban alkotó Ken Bruen London Boulevard című 2001-es hard-boiled regénye ezt a feladatot úgy oldja meg, hogy inkább a formára erősít rá: bár a szellemes krimireflexiókkal teli Alkony sugárút-parafrázis (amelyben egy ex-fegyenc az erőszakos életforma folytatása helyett inkább egy kiöregedett színésznő szolgálatába áll) tartalmát tekintve is felmutat ínyencségeket, a közhelyes sztorit igazán az ír szerző egyedülálló minimalizmusa teszi élővé.

A többnyire hozott anyagból dolgozó forgatókönyvíró, William Monahan (A tégla, Hazugságok hálója) első rendezése több lényeges ponton is módosít az alapanyagon: egyebek között nagyobb hangsúlyt helyez a bosszúállás-szálra, a regény két nőfigurájának egybegyúrásával valamelyest elhomályosítja a Wilder-mozira vonatkozó párhuzamot, és főhőse sorsát is máshogyan képzeli el. Monahan teljesen korrektül rajzolja meg az angol miliőt és a jobbára vázlatos figurákat, valamennyit képes átmenteni a könyv humorából, a főhős morális beállítottságának kezelése pedig azt a zavarba ejtő helyzetet eredményezi, hogy a London Boulevard gengszterfilmjében épp a hős nem tekinthető valódi gengszternek. Hiába azonban a tisztességes anyagkezelés és a rendező egészen eredeti (és abszurdba hajló) ötlete a lezárásra, a stílus hiányát semmivel sem pótolhatja. A Scorsesétől ellesett agresszív zenehasználat ellenére Monahan munkájának se íze, se bűze, ami kivált akkor különösen kellemetlen, ha az alkotó nevének irdatlan betűmérettel történő hirdetése a vásznon valamiféle szerzői jelenlétet hivatott jelezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10563