|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDYona, a pingvinek királynőjeTeszár Dávid
Yona Yona Pengin – japán, 2010. Rendezte: Rintaro. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 84 perc. Az anime-állatvilág megvetett faja a pingvin, ekként a pingvines animék szerelmesei elismerő csettintés mellett csaphatják hozzá kollekciójukhoz e kedves gyermekmesét. A Yona, a pingvinek királynője elkerüli mind a komikus (Manmaru the Ninja Penguin), mind pedig tragikus (Penguin’s Memory) pingvin-vonalat, helyette egy szabályos nevelődési történetet mutat be egy pingvinmániás kislánnyal a főszerepben, aki esténként az elhunyt édesapja által készített pingvinjelmezben futkorássza körbe szülővárosa utcáit. Az Alice Csodaországbanhoz hasonlóan egy furcsa teremtményekkel benépesített világban találja magát az aprócska főhősnő, ahol a koboldok próféciája szerint egy repülésre képtelen madár fog végezni a mindenki életét megkeserítő, gonosz varázslóval. A repülés központi motívuma és a kisiskolás fruska szerepeltetése Miyazaki munkáit juttathatja eszünkbe, a párhuzamok azonban itt véget is érnek, ugyanis az idén hetven esztendős, az iparban ugyancsak legendásnak számító Rintaro (Galaxy Express 999, Metropolisz) meséje korántsem olyan gazdagon rétegzett, mint Miyazaki művei. A felnőtt közönség további bánatára a Yona tartózkodik az amerikai animációs stúdiók családi rajzfilmjeiben előszeretettel alkalmazott megoldásoktól is (kizárólag a nagykorú családtagok által értelmezhető szövegközi utalások, mókás kikacsintások). Rintaro művének egyedüli érdekessége, hogy háromdimenziós animációt használ, elveti a fotórealizmust és megtartja a rajzfilmszerű, kerekded, bájos karaktereket. Mindez a patinás életmű fényében csekély vigaszt jelent: a Yona nyugodt szívvel csupán a tíz év alatti korosztálynak ajánlható – a pingvines animék Aranypolgára továbbra is várat magára.
Extrák: előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1000 átlag: 5.58 |
|
|
|
|