|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziLarry CrowneTüske Zsuzsanna
Larry Crowne – amerikai, 2011. Rendzete: Tom Hanks. Írta: Nia Vardalos és Tom Hanks. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Tom Hanks (Larry), Julia Roberts (Mercedes), Gugu Mbatha-Raw (Talia), Cedric the Entertainer (Lamar). Gyártó: Playtone / Vendore Pictures. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 99 perc. Úgy tûnik, Tom Hanks 2002-ben második alkalommal is örök hûséget fogadott egy tûzrõlpattant hölgynek, de ezesetben kizárólag szakmai frigyrõl volt szó: az alkotópáros – alkalmanként a színész valódi feleségével, Rita Wilsonnal háromszöget alkotva – romantikus (Bazi nagy görög lagzi) vagy zenés (Nõk transzban) komédiákban egyesítik tehetségüket. Ugyan a vibráló személyiségét színésznõként és íróként is kamatoztató Nia Vardalosnak fergeteges görög lagzija és egyben az évtized talán legsikeresebb esküvõi vígjátéka óta nem volt nagy dobása, Hanks mégis feltétlen bizalommal választotta maga mellé társszerzõnek a temperamentumos komikát.
A színész nem csupán az író és a rendezõ, de a fõhõs szerepét is magára osztotta a Larry Crowne-ban, ami egy válsághelyzetbe kerülõ, középkorú férfi történetét meséli el. Fõhõsét, a tengerészgyalogságból sok év után nagyáruházba átigazolt mintadolgozót, egy nap villámcsapásként éri a hír, hogy egyetemi végzettség híján búcsút kell intenie a hipermarket világának. A férfi újult erõvel vág bele egy másik életformába, a felnõttoktatásban résztvevõkébe, ahol érdekes figurákat ismer meg egy szelíd mopedesekbõl álló bandában, valamint egy kissé viharvert, keserûségében is ellenállhatatlan retorika-tanárnõ személyében. A tétek és konfliktusok kibontásában érezhetõ Vardalos hatása, aki íróként rendszerint zökkenõmentesen repíti át fõhõseit a nehézségeken: így foghat magának – szinte azonnal – eszményi võlegényt a tüzes gráciává átvedlett potenciális vénlány vagy lehet egy csapásra sztár a transzvesztita inkognítóba bújt énekesnõpárosból. Hasonló iramban válik kiegyensúlyozott, laza figurává az évek óta szolid, kertvárosi unalomban élõ Larry Crowne és hódítja meg szigorú tanárnõje szívét. A valóság, illetve a dramaturgia szabályainak efféle könnyed kezelése legalább annyira felfogható szerzõi jegyként, mint alkotói balfogásként: ha a Larry Crowne nem is kerül fel a klasszikus romkomok polcára, mégis fel tud mutatni kellõ életörömöt és spirituszt, valamint az év egyik legszebb, legcsapadékosabb szerelmi vallomását.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1361 átlag: 5.43 |
|
|
|
|