KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Larry Crowne

Tüske Zsuzsanna

Larry Crowne – amerikai, 2011. Rendzete: Tom Hanks. Írta: Nia Vardalos és Tom Hanks. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Tom Hanks (Larry), Julia Roberts (Mercedes), Gugu Mbatha-Raw (Talia), Cedric the Entertainer (Lamar). Gyártó: Playtone / Vendore Pictures. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 99 perc.

Úgy tûnik, Tom Hanks 2002-ben második alkalommal is örök hûséget fogadott egy tûzrõlpattant hölgynek, de ezesetben kizárólag szakmai frigyrõl volt szó: az alkotópáros – alkalmanként a színész valódi feleségével, Rita Wilsonnal háromszöget alkotva – romantikus (Bazi nagy görög lagzi) vagy zenés (Nõk transzban) komédiákban egyesítik tehetségüket. Ugyan a vibráló személyiségét színésznõként és íróként is kamatoztató Nia Vardalosnak fergeteges görög lagzija és egyben az évtized talán legsikeresebb esküvõi vígjátéka óta nem volt nagy dobása, Hanks mégis feltétlen bizalommal választotta maga mellé társszerzõnek a temperamentumos komikát.

A színész nem csupán az író és a rendezõ, de a fõhõs szerepét is magára osztotta a Larry Crowne-ban, ami egy válsághelyzetbe kerülõ, középkorú férfi történetét meséli el. Fõhõsét, a tengerészgyalogságból sok év után nagyáruházba átigazolt mintadolgozót, egy nap villámcsapásként éri a hír, hogy egyetemi végzettség híján búcsút kell intenie a hipermarket világának. A férfi újult erõvel vág bele egy másik életformába, a felnõttoktatásban résztvevõkébe, ahol érdekes figurákat ismer meg egy szelíd mopedesekbõl álló bandában, valamint egy kissé viharvert, keserûségében is ellenállhatatlan retorika-tanárnõ személyében. A tétek és konfliktusok kibontásában érezhetõ Vardalos hatása, aki íróként rendszerint zökkenõmentesen repíti át fõhõseit a nehézségeken: így foghat magának – szinte azonnal – eszményi võlegényt a tüzes gráciává átvedlett potenciális vénlány vagy lehet egy csapásra sztár a transzvesztita inkognítóba bújt énekesnõpárosból. Hasonló iramban válik kiegyensúlyozott, laza figurává az évek óta szolid, kertvárosi unalomban élõ Larry Crowne és hódítja meg szigorú tanárnõje szívét. A valóság, illetve a dramaturgia szabályainak efféle könnyed kezelése legalább annyira felfogható szerzõi jegyként, mint alkotói balfogásként: ha a Larry Crowne nem is kerül fel a klasszikus romkomok polcára, mégis fel tud mutatni kellõ életörömöt és spirituszt, valamint az év egyik legszebb, legcsapadékosabb szerelmi vallomását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10681