|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDAzutánNevelős Zoltán
Hereafter – amerikai, 2010. Rendezte: Clint Eastwood. Szereplők: Matt Damon, Cecile de France, Bryce Dallas Howard, Forgalmazó: InterCom. 124 perc. Amennyire igaz az, hogy Clint Eastwood egész életmûvén keresztül vissza-visszatért a magányos hõs mítoszához, ugyanannyira igaz az is, hogy sok klasszikus hollywoodi rendezõhöz hasonlóan a legkülönfélébb mûfajokkal és témákkal jegyezte el magát: legújabb munkája három cselekményszálat összefonó, misztikus filmként színesíti a pályaképet. Ám az Azután sajnos nem tartozik az életmû sikerültebb darabjai közé: az utóbbi években most másodszor alkotott a nyolcvanadik évét túllépett mester valami nagyon komolynak látszani akaró, de lapos mûvet. A szájbarágós Invictus után az Azután, amely a túlvilági és az evilági élet kapcsolatára kérdez rá, zavarbaejtõen vegyít mély emberi pillanatokat banálisakkal. A film kétszeresen Oscar-jelölt írója, Peter Morgan (A királynõ;Frost/Nixon) nemhogy a történet túlvilági vonatkozásaiban nem tud meggyõzõ lenni, de a pusztán evilágiakban sem: három fõszereplõje jól megrajzolt élethelyzetekbe kerül, de a drámai ív végén érdektelen a kifejlet. A három szál egy-egy, a halállal közvetlen kapcsolatba került ember útkeresésérõl mesél az õket alapjaikban megrendítõ élmény után. Egy francia újságírónõ egy thaiföldi üdülõhelyen kis híján életét veszti a cunami katasztrófájában, egy londoni kisfiú elveszíti az ikertestvérét, egy San Franciscó-i médium pedig szeretne normális életet élni, és nem folyton kapcsolatba kerülni az általa megérintett személyek halottaival. A szökõár pusztítását rekonstruáló nyitójelenet lélegzetelállító látványosságával éppúgy kimagaslik a film többi részének vizuális unalmából, ahogy a médiumot játszó Matt Damon kiváló alakítása is csúcspont az erõltetett sorsdrámák sorában.
Extrák: három werk a film megszületésérõl.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1083 átlag: 5.48 |
|
|
|
|