|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDKözös titkunkPápai Zsolt
Fireflies in the Garden – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Lee. Szereplők: Willem Dafoe, Ryan Reynolds, Julia Roberts. Forgalmazó: Ablo. 95 perc. Az amerikai filmben hozzávetõleg az ötvenes évek melodrámáitól tematizálódik markánsan a hagyományosan fetisizált család válsága, hogy aztán a hatvanas–hetvenes évek fordulóján számos más mûfajban – a road movie-tól (Esõemberek) a gengszterfilmen (Keresztapa) át a horrorig (Az élõhalottak éjszakája) – teret nyerjen ez a problematika. A kortárs amerikai független film ettõl a korszaktól örökli egyik gyakran visszatérõ témáját, az Apró titkoktól A tintahal és bálnán keresztül a Már nem lakunk itt címû opuszig lehetne sorolni azokat a filmeket, amelyek diszfunkcionális családokat mutatnak be. A finom szövésû, lassú sodrású Közös titkunk jellegzetes képviselõje ennek a vonulatnak: a film egy autoriter és frusztrált apa, illetve szeretõ anya mellett kínlódó fiút állít a középpontba, míg eggyel tágabb körön az anyuka húgát, illetve annak családját találjuk. A tragédiába torkolló, és ennek nyomán a szereplõket önvizsgálatra késztetõ események két szálon futnak, melyeket több mint húsz év választ el. A nagyjátékfilmezésben eleddig tapasztalatlan Dennis Lee rendezõt komoly mûvészfilmes ambíciók fûtik, legalábbis erre utal, hogy a sérült lelkek legmélyét próbálja feltérképezni, és nem is teljesen sikertelenül. Munkája értékét azonban lerontja a kimódolt zárlat és néhány slendrián dialógus (az „ez szívás”, illetve az amerikai filmekben obligát „nem lesz semmi baj”-kitétel durván sokszor hangzik el). Ráadásul az operatõr, Daniel Moder kivételével a rendezõ munkatársai sincsenek csúcsformában (a két idõsík közötti váltások néhol nehezen érzékelhetõek, köszönhetõen annak, hogy a díszletek és a kosztümök alig változnak; problematikus továbbá a casting is, például Ryan Reynolds túl fiatalnak tûnik a felnõtt fõhõs eljátszásához).
Extrák: nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1055 átlag: 5.72 |
|
|
|
|