|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziColombianaTüske Zsuzsanna
Colombiana – francia-amerikai, 2011. Rendezte: Olivier Megaton. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Romain Lacourbas. Zene. Nathaniel Mécaly. Szereplők: Zoe Sardana (Cataleya), Michael Vartan (Danny), Cliff Curtis (Emilio), Lennie James (Ross). Gyártó: Europa Corp / Stage 6 Films. Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution. Feliratos.108 perc. Luc Besson neve mára nem csupán a modern francia kultfilm megteremtésével függ össze: az egykori, lendületbõl és hatásból táplálkozó, céltudatos rebellist húsz év távlatából immár közepes akciófilm-producerként és díjnyertes vadmacskák kitenyésztõjeként szokás azonosítani. Az alom elsõ jövevénye – Nikita néven – még 1990-ben látta meg a napvilágot, majd néhány év és jó pár celluloid tekercs lepergésével, Besson polihisztor közremûködése nyomán törékenységükben is égi amazonok (Az ötödik elem, Jeanne D’Arc, Angel-A), bosszúvágytól acélosodott gyermeklányok (Leon, a profi), szilaj bombázók (Banditák), valamint öntudatos kalandornõk (Adèle és a múmiák rejtélye) születésével vált mind népesebbé a család.
A legfrissebb tag, Cataleya esetében egy testben találkozik Mathilda, a családja lemészárlása miatt bosszúra szomjazó kiskorú és a bérgyilkosnõvé érett ragadozó Nikita-figurája: a fõhõsnõ egész életét arra teszi fel, hogy egy kolumbiai bûnbanda tagjainak kiirtásával eljusson elsõdleges célpontjához, apja egykori munkaadójához és gyilkosához. Életformája a normális emberi kapcsolatoknak még az esélyét sem engedi: bájos lurkók helyett habzó szájú vérebeket nevel, élettárs gyanánt pedig csupán egy jóvágású zsúrfiút tud felmutatni, aki nagyrészt értetlenül áll a kapcsolat eseményei elõtt. Így aztán mire közel kerül célja megvalósításához, Cataleyának nem csak a bûnözõkkel és a hatósággal, de saját magával is meg kell küzdenie.
A csinos bosszúálló életre keltéséért Besson ezúttal csupán íróként felelt, a rendezõi irányítás a néhány rövidfilmet, sorozatot és fapadosra tákolt akciófilmet (Vörös szirén, A szállító 3.) jegyzõ Olivier Megaton kezébe került, akinek ezúttal sem jött be a nagy dobás: a néhol triviális megoldásokkal rövidre zárt, máskor hatástalanná szabdalt akciójelenetek, az egymás mellé dobált klisék és az unalomba fulladó érzelmi kitérõk nyomán filmje legalább olyan súlytalanná válik, mint szellõzõcsatornákban is könnyeden mozgó, habtestû macskanõje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1054 átlag: 5.65 |
|
|
|
|