KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Colombiana

Tüske Zsuzsanna

Colombiana – francia-amerikai, 2011. Rendezte: Olivier Megaton. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Romain Lacourbas. Zene. Nathaniel Mécaly. Szereplők: Zoe Sardana (Cataleya), Michael Vartan (Danny), Cliff Curtis (Emilio), Lennie James (Ross). Gyártó: Europa Corp / Stage 6 Films. Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution. Feliratos.108 perc.

Luc Besson neve mára nem csupán a modern francia kultfilm megteremtésével függ össze: az egykori, lendületbõl és hatásból táplálkozó, céltudatos rebellist húsz év távlatából immár közepes akciófilm-producerként és díjnyertes vadmacskák kitenyésztõjeként szokás azonosítani. Az alom elsõ jövevénye – Nikita néven – még 1990-ben látta meg a napvilágot, majd néhány év és jó pár celluloid tekercs lepergésével, Besson polihisztor közremûködése nyomán törékenységükben is égi amazonok (Az ötödik elem, Jeanne D’Arc, Angel-A), bosszúvágytól acélosodott gyermeklányok (Leon, a profi), szilaj bombázók (Banditák), valamint öntudatos kalandornõk (Adèle és a múmiák rejtélye) születésével vált mind népesebbé a család.

A legfrissebb tag, Cataleya esetében egy testben találkozik Mathilda, a családja lemészárlása miatt bosszúra szomjazó kiskorú és a bérgyilkosnõvé érett ragadozó Nikita-figurája: a fõhõsnõ egész életét arra teszi fel, hogy egy kolumbiai bûnbanda tagjainak kiirtásával eljusson elsõdleges célpontjához, apja egykori munkaadójához és gyilkosához. Életformája a normális emberi kapcsolatoknak még az esélyét sem engedi: bájos lurkók helyett habzó szájú vérebeket nevel, élettárs gyanánt pedig csupán egy jóvágású zsúrfiút tud felmutatni, aki nagyrészt értetlenül áll a kapcsolat eseményei elõtt. Így aztán mire közel kerül célja megvalósításához, Cataleyának nem csak a bûnözõkkel és a hatósággal, de saját magával is meg kell küzdenie.

A csinos bosszúálló életre keltéséért Besson ezúttal csupán íróként felelt, a rendezõi irányítás a néhány rövidfilmet, sorozatot és fapadosra tákolt akciófilmet (Vörös szirén, A szállító 3.) jegyzõ Olivier Megaton kezébe került, akinek ezúttal sem jött be a nagy dobás: a néhol triviális megoldásokkal rövidre zárt, máskor hatástalanná szabdalt akciójelenetek, az egymás mellé dobált klisék és az unalomba fulladó érzelmi kitérõk nyomán filmje legalább olyan súlytalanná válik, mint szellõzõcsatornákban is könnyeden mozgó, habtestû macskanõje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10824