KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Morituri

Pápai Zsolt

Morituri – amerikai, 1965. Rendezte: Bernhard Wicki. Szereplők: Marlon Brando, Yul Brynner, Janet Margolin. Forgalmazó: Fantasy Film. 119 perc.

Az 1945 utáni két évtized legjelentősebb német rendezőjét, Bernhard Wickit a zseniális A híd, valamint a Malachiás csodája című filmjei után Hollywoodba csábították a Fox producerei. A direktor új munkája jelentős költségvetéssel és fajsúlyos sztárokkal készült háborús thriller lett, amely játékideje első felében sokszálú suspense-dramaturgiájával lepi meg a nézőt: a német naszádra  delegált, angoloknak dolgozó álnáci (Brando) feladata megszerezni a szövetségesek számára az értékes rakományt, úgy, hogy közben nemcsak a kapitány és a legénység ellenszenvével, de a rohamosan fogyó idővel is meg kell birkóznia. Ez az alapszituáció annyira erős, hogy a film első fele rogyadozik a feszült pillanatoktól, mindazonáltal Wickinek nem sikerült újabb mesterművet alkotnia. Talán azért, mert a forgatókönyv egyfelől túlírt, másfelől kevéssé kidolgozott (érthetetlen például, hogy miként sikerül a briteknek olyan könnyen feljuttatniuk egy ügynöküket a szupertitkos akcióra induló német hajóra, továbbá az sem logikus hogy – már a küldetés megindulása után – miért terhelik meg a nácik hadifoglyokkal a hajót).

Problémát jelent az is, hogy az idővel elő-előtolakodó, a háború értelmetlenségéről, az ember elaljasulásáról szóló, didaktikus mondatok fenemód műfaj-idegenek, és így sokat visszavesznek a feszültségből. Ám a film szerencsére végül mégsem süllyed érdektelenségbe, aminek a fő oka a figurák motivációval folytatott játék, pontosabban ezen motivációk és szerepek folytonos újraírása. A Yul Brynner által alakított hajóskapitány drámája hajszálra van attól, hogy valóban megrendítsen – Bernhard Wicki a figura rajzával részlegesen szakít a második világháborúban szolgáló német katonák sztereotip hollywoodi ábrázolásával.

Extrák: előzetesek, filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10895