|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziVálogatott gyilkosokNevelős Zoltán
Killer Elite – amerikai, 2011. Rendezte: Gary McKendry. Írta: Ranulph Fiennes regénye alapján Matt Sherring. Kép: Simon Duggan. Zene: Reinhold Heil és Johnny Klimek. Szereplők: Jason Statham (Bryce), Robert De Niro (Hunter), Clive Owen (Logan), Dominick Purcell (Davis), Yvonne Strahovski (Anne). Gyártó: Ambiance Entertainment / Palomar Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 116 perc. Válogatott helyszínek a világ különböző pontjairól Mexikótól Ománig, Ausztráliától Párizson át Angliáig, valamint a kora nyolcvanas évek tárgyi környezete adják a hátteret ehhez az igazi régimódian férfias akciófilmhez, amely egy megtörtént események által ihletett bestseller alapján készült. Ranulph Fiennes The Feather Men című regényében saját élményeit vette alapul a hetvenes években Ománban zajlott fegyveres konfliktusok következményeit illetően, amelyekben a brit Special Air Service (SAS) tagjaként vett részt. A film hőse egy szabadúszó zsoldos, Danny Bryce, Jason Statham alakításában, aki az önkéntes visszavonulás után kénytelen visszatérni egy utolsó munkára, amikor egy ománi kiskirály túszul ejti atyai jóbarátját – akit Robert De Niro alakít megrázóan szétesett ábrázattal. A halálos beteg sejk azt kívánja, Danny végezzen azzal a három SAS-tiszttel, akik megölték a fiait, ráadásul beismerő vallomást is vegyen fel tőlük videóra. A mesterien kivitelezett merényletek során emelkedik egyre szimpatikusabb antagonistává Clive Owen SAS-veteránja, aki védeni próbálja egykori bajtársait.
Harmadik világban vívott piszkos háború; hatalomátmentő bűnösök titkos társasága; szívdöglesztő barátnő az ausztrál tanyavilágban; a férfias összetartás megható pillanatai – a lendületes forgatókönyv az elcsépelt cselekmény- és szófordulatoktól sem visszariadva játssza le, amit a formulától elvárunk. Az Oscar-jelölt rövidfilmje után nagyjátékfilmes rendezőként most debütáló Gary McKendry munkája sikerének éppúgy kulcsfontosságú összetevője a szúrós tekintetekre épülő színjátszás, mint a parázs közelharcjelenetek, vagy a veterán járgányokra koreografált autós üldözések. Ha az alapanyag nem is nevezhető tartalmasnak, a kivitelezés színvonala és a szereplőgárda meggyőzőereje mindenképp a figyelemre méltó kategóriába emeli a produkciót.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1091 átlag: 5.58 |
|
|
|
|