KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csizmás, a kandúr

Lovas Anna

Puss in Boots – amerikai, 2011. Rendezte: Chris Miller. Írta: Brian Lynch, David Steinberg és Tom Wheeler. Zene: Henry Pryce Jackman és Rodrigo y Gabriela. Gyártó: Dreamworks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

Végre a Dreamworksnél is belátták, hogy egyetlen hagymáról sem lehet végtelen számú réteget lehúzni, így aztán hagyták a velejéig hámozott zöld ogrét, hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal. Kár lett volna azonban Shrek részletesen kidolgozott világáért, előszedték hát az egyetlen karaktert, aki elbír doromboló hátán egy egészestést: az egyszerre csábító macsó, és ellenállhatatlanul cuki Csizmás kandúrt, majd újjáélesztették a paródiába fordult klasszikus meséket. Összekapargatva a kvadrológiából kimaradt sztorikat megszületett Csizmásék nagy kincsvadász kalandja, amely barátságról, becsületről és árulásról szól, no meg az egyszerre vicces és aranyos macskatermészetről, amivel manapság könnyebb eladni egy filmet, mint kutyákkal és gyerekekkel együtt.

A Shrek az elsők között bontotta le a mesékről a cukormázat, emellett az Álomgyár nagy alakjait is bevonta az új elgondolás felépítésébe: a kitalált karakterek úgy összefonódtak (szinkron)színészeikkel, ahogy azt addig csak élőszereplős filmekben tették. A trend mára abszolút elterjedt, az Aranyhaj dalait celebek éneklik, a Rio zenéjét Will.I.Am és Jamie Foxx dobja fel, a Gnómeó és Júlia egyik törpéje Elton John hangján szerenádoz, még a Hupikék törpikéket is Katy Perryvel adták el. A Csizmás, a kandúr kezdetektől Antonio Banderas és Salma Hayek korábbi szerepeinek spanyolos vérmérsékletére épít, mexikói tájakon járunk, a két latin szerető között izzik a levegő, hősünk maga az elmacskásodott Zorro. Nagy kár, hogy a más kulturális környezet (no meg a magyar szinkron) ezt a réteget lefosztja a filmről, így aztán a középszerből sem a látvány (lásd Kung Fu Panda 2.), sem a forgatókönyv (bármelyik Pixar) nem emeli ki – marad a humor, ami még mindig egyedi, de korántsem üt úgy, mint a Shrek-univerzum születésekor. Macskabolond Desperado fanoknak kötelező, pláne ha az animációs médium is szívügyük, de hányan vagyunk ezzel így?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10906