KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/június

• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Szövetség az ördöggel

Pápai Zsolt

Shake Hands with the Devil – kanadai, 2007. Rendezte: Roger Spottiswoode. Szereplők: Roy Dupuis, Owen Sejake, James Gallanders. Forgalmazó: Cinetel. 108 perc.

1994 tavaszán, mindössze száz nap alatt közel egymillió embert gyilkoltak le Ruandában az évszázados hátterű törzsi–nemzetiségi csatározásokban, a hutuk és a tuszik közti konfliktusban. Az ezredvég egyik legnagyobb botrányához – csakúgy, mint a szintén ekkoriban zajló horvátországi és boszniai vendettákhoz – az odadelegált ENSZ-erők csupán asszisztáltak, bár képesek lettek volna elejét venni a vérengzésnek. A békemisszió vezetője, a kanadai Roméo Dallaire tábornok – aki az események forrpontján magával Boutros-Ghali ENSZ főtitkárral is szembeszállt a veszélyeztetett tuszik védelmében – hazatérve megírta emlékiratait, melynek alapján előbb dokumentumfilm (Shake Hands with the Devil: The Journey of Roméo Dallaire), majd pedig játékfilm készült. A Sam Peckinpah vágójaként indult, majd rendezőként a legkülönbözőbb rendű és rangú filmeket jegyző Roger Spottiswoode igyekezett hű maradni a Dallaire könyvében leírtakhoz, és kizárólag az egykori események helyszínein forgatott. A Szövetség az ördöggel ellentmondásos film lett: az első pillanatától bevonzza a nézőt és végig feszült marad, ráadásul számos hatásos, delejező-dermesztő (leginkább Roland Joffé Gyilkos mezők című filmjét idéző) képsor is akad benne, viszont éppen azokat a kérdéseket maszatolja el, amelyek a népirtás magyarázatául szolgálhatnának. Spottiswoode az Egyesült Államok és Franciaország felelősségét alig néhány mondatban érinti csupán, jóllehet ennek a két hatalomnak döntő szerepe volt abban, hogy az ENSZ-katonák végül is nem kaptak felhatalmazást az erő alkalmazására a helyi mészárosokkal szemben. A film végeredményben inkább egy jól felépített és számos elemében hatásos akciódráma, semmint oknyomozó tanulmány.

Extrák: képgaléria és előzetes.