KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mata Hari

Tosoki Gyula

Mata Hari – amerikai, 1985. Rendezte: Curtis Harrington. Szereplők: Sylvia Kristel, Christopher Cazenove, Usztics Mátyás. Forgalmazó: Fantasy Film. 108 perc.

A nyolcvanas évek derekán a kommunizmus korábban megingathatatlannak hitt magyarországi erődjét belső féreg foga rágja. A diktatúra korántsem kemény immár, inkább pudingszerűen lágy, piacosodik a gazdaság, lazul a szocialista erkölcs.

Az ország az évtized elején csatlakozik a Valautaalaphoz, megjelennek az első gmk-k, továbbá fokozódik a nyugati cégek és vállalkozások érdeklődése a helyi lehetőségek iránt, amit az elvtársak egyetértőleg fogadnak. A válságos helyzetben lévő filmgyártás kiváltképpen éhes a keményvalutával kecsegtető projektekre, és a Golan–Globus cég el is hoz egy produkciót Budapestre: szexfilmet forgatnak, a főszerepben a műfaj sztárjával, Sylvia Kristellel, számos honi színésznek is mellék- vagy statisztaszerepet biztosítva. Budapest székesfőváros Berlin és Párizs szerepét egyszerre játssza a filmben, a Keleti pályaudvartól a New York palotán át a Vígszínházig a legkülönbözőbb bédekker-helyszíneket bocsátják a hazai kultúrpolitika korifeusai a film készítőinek rendelkezésére.

Az első világháború idején francia és német szeretője (illetve néhány lézengő ritter) között ingázó kémnő meséje az Emmanuelle és a Jules és Jim történetelemeit ötvözi, és tökéletesen érdektelen: a sztori lapos, a dramaturgia kiszámítható, a kivitelezés gyenge (a színpadi szcénákon különösen jól látható, hogy milyen gyorsan barkácsolták össze a projektet), továbbá Sylvia Kristel képességei és bájai sem vonzzák különösebben a tekintetet. Mindennek tetejébe az opusz manapság már erotikus filmként sem működik, mivel a szexjelenetek óvatoskodóak és szemérmesek, arról nem beszélve, hogy csak szórványosan kerülnek képre. Végeredményben a Mata Hari csupán gyártástörténeti szempontból érdekes. Megszületésének ténye önmagában unikum: forradalmi tettnek számított az elvtársak asszintenciája mellett nemzetközi stábbal szexfilmet forgatni a nyolcvanas évek Magyarországán. Menahem Golan, Yoram Globus és Rony Yagov producer ezzel a filmmel maguk is bevertek egy-egy aprócska szöget a kommunizmus koporsójába.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11093