KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A vér és a méz földje

Barkóczi Janka

­In the Land of Blood and Honey – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Angelina Jolie. Kép: Dean Semler. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Goran Kostić (Danijel), Zana Marjanović (Ajla), Rade Šerbedžija (Nebojsa), Vanessa Glodjo (Lejla). Gyártó: GK Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 127 perc.

Azoknál a női alkotóknál, akiket a velük született empatikus készség mellett komoly világjobbító indulattal áldott meg az ég, rendre előfordul, hogy az emberi jogok védelmében kifejezetten maszkulin műfajokhoz tévednek. Míg Kathryn Bigelow A bombák földjénnel néhány éve még a véres iraki porban kutatta a háború értelmetlenségét, Angelina Jolie első játékfilmes rendezése most Bosznia múltjának üszkös romjai közt matat. Bár mindkét filmet egyaránt a brutális őszinteség mozgatja, Jolie debütjének ezen túl inkább csak technikai tanulságai vannak. Nála a szép szólamok mellett sajnos főleg az válik világossá, hogy egy tisztességes háborús film elkészítéséhez a jószándékú düh és az ENSZ jelentéseinek beható ismerete közel sem elég, mert e két méltányolandó fegyvertény mellé legalább még egy jó forgatókönyvíró is kell.

A keresztény szerb Rómeó és muszlim bosnyák Júliája szerelmét feldolgozó történet – bár eredeti semmiképp – hatásosan megkapó még lehetne. A bárdolatlan katona és a művelt hölgy vonzalma azonban végig hiteltelen marad, mert a két színész (Goran Kostić és Zana Marjanović) sehogyan sem rezonál egymásra. Az esetlen románc hátteréül szolgáló harcokról ráadásul csak zavarba ejtő, elnagyolt képet kapunk, olyan ütős mondatokkal megfejelve, amelyekből főleg az derül ki, hogy „a politikai helyzet bonyolult” és „ezt a háborút a gyermekeink jövőjéért vívjuk”.

Noha a film körül kétségtelenül sorakoznak az enyhítő körülmények (hazánkban forgatták, az érdekesnek ígérkező női szempontot érvényesíti, Angelinával szemben pedig úgyis elnézőbbek lennénk), az amatőr báj itt mégsem elég az üdvösséghez. A fajsúlyos téma az adottnál jóval letisztultabb koncepciót igényelt volna, hiszen az amúgy is bonyolult kérdés megértésében csak további értetlenséget szül, ha egy sztori például a szrebrenyicai mészárlást a szarajevói ostrom eseményeivel ötletszerűen keveri.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11098