|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA vér és a méz földjeBarkóczi Janka
In the Land of Blood and Honey – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Angelina Jolie. Kép: Dean Semler. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Goran Kostić (Danijel), Zana Marjanović (Ajla), Rade Šerbedžija (Nebojsa), Vanessa Glodjo (Lejla). Gyártó: GK Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 127 perc. Azoknál a női alkotóknál, akiket a velük született empatikus készség mellett komoly világjobbító indulattal áldott meg az ég, rendre előfordul, hogy az emberi jogok védelmében kifejezetten maszkulin műfajokhoz tévednek. Míg Kathryn Bigelow A bombák földjénnel néhány éve még a véres iraki porban kutatta a háború értelmetlenségét, Angelina Jolie első játékfilmes rendezése most Bosznia múltjának üszkös romjai közt matat. Bár mindkét filmet egyaránt a brutális őszinteség mozgatja, Jolie debütjének ezen túl inkább csak technikai tanulságai vannak. Nála a szép szólamok mellett sajnos főleg az válik világossá, hogy egy tisztességes háborús film elkészítéséhez a jószándékú düh és az ENSZ jelentéseinek beható ismerete közel sem elég, mert e két méltányolandó fegyvertény mellé legalább még egy jó forgatókönyvíró is kell.
A keresztény szerb Rómeó és muszlim bosnyák Júliája szerelmét feldolgozó történet – bár eredeti semmiképp – hatásosan megkapó még lehetne. A bárdolatlan katona és a művelt hölgy vonzalma azonban végig hiteltelen marad, mert a két színész (Goran Kostić és Zana Marjanović) sehogyan sem rezonál egymásra. Az esetlen románc hátteréül szolgáló harcokról ráadásul csak zavarba ejtő, elnagyolt képet kapunk, olyan ütős mondatokkal megfejelve, amelyekből főleg az derül ki, hogy „a politikai helyzet bonyolult” és „ezt a háborút a gyermekeink jövőjéért vívjuk”.
Noha a film körül kétségtelenül sorakoznak az enyhítő körülmények (hazánkban forgatták, az érdekesnek ígérkező női szempontot érvényesíti, Angelinával szemben pedig úgyis elnézőbbek lennénk), az amatőr báj itt mégsem elég az üdvösséghez. A fajsúlyos téma az adottnál jóval letisztultabb koncepciót igényelt volna, hiszen az amúgy is bonyolult kérdés megértésében csak további értetlenséget szül, ha egy sztori például a szrebrenyicai mészárlást a szarajevói ostrom eseményeivel ötletszerűen keveri.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 917 átlag: 5.68 |
|
|
|
|