|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziFrancia hétvégeHorváth Eszter
Le Skylab – francia, 2011. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Lou Avarez (Albertine), Julie Delpy (Anna), Eric Elmosnino (Jean), Aure Atika (Tante). Gyártó: Canal+ / Mars Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc. 1979 nyara, Bretagne. A nyugati jóléti demokrácia egy békés szeglete, ahol van értelme aktuálpolitikai értelemben vett jobb- és baloldalról vitatkozni, vagy épp arról, ki, mit látott a cannes-i filmfesztiválon, és hogy az amerikai Skylab űrállomás valóban a breton partokon fog-e becsapódni. Mégis az az érzésünk, hogy pontosan ismerjük a helyzetet és a szereplőket, hiszen a film motorja, a hetvenes évek vége iránt érzett nosztalgia akkor is erősen él a nézőben, ha ezeket az éveket történetesen a Vasfüggönyön innen töltötte – a mostani fiatalabb generáció pedig a retro tárgyi kultúra újrafelfedezésén keresztül éli át ezt a nosztalgiát. A Francia hétvége lényegét tekintve akár a Balaton-parton is lehetnénk: nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek kavalkádja, forog a nyárs, folyik a bor (pálinka helyett, igaz, pastis), a plázson pedig mindenki arra kíváncsi, mi van a fürdőruha alatt.
Julie Delpy ötödik rendezése közel áll hozzá, hogy sablonos, a konfliktusokat elsimító, franciás könnyedségű családi vígdráma legyen. Jöhetnek záporok (jönnek is, mintegy megrendelésre, hogy a családtagoknak viccesen jajveszékelve kelljen a házba menekülniük), de a felhők mögül mindig kisüt a nap. A film azonban az érzékeny karakterválasztásnak köszönhetően elkerüli, hogy csupán emlékkönyv-bölcsességek recitálása legyen, s ez többszörösen igaz a gyerekszínészek játékára. Delpy is leginkább akkor mozog otthonosan, mikor a gyerekek történetszálát rendezi: szexuális érésük ábrázolása meglepően hiteles. A tizenegy éves Albertine szemszögéből látjuk a nagycsaládi hétvégét, amelynek során a lány felfedezi a felnőtté válás örömeit és kínjait. A Barbie babákkal imitált, majd unokatestvérével megkapó bájjal újrajátszott ágyjelenet, az első lassúzás a tinidiszkóban, az első szerelmi csalódás mind egy-egy madeleine: saját gyermekkorunkat idézi föl.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1004 átlag: 5.58 |
|
|
|
|