KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Bourne-hagyaték

Baski Sándor

The Bourne Legacy – amerikai, 2012. Rendezte: Tony Gilroy. Írta: Tony és Dan Gilroy. Kép: Robert Elswit. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Jeremy Renner (Alex Cross), Edward Norton (Byer), Rachel Weisz (Marta), Stacy Keach (Turso). Gyártó: Universal Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 135 perc.

A Bourne-széria producerei, a jelek szerint, tökéletesen ismerik a mozifranchise-ok első számú szabályát – ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. A Robert Ludlum regényeit nagyfokú alkotói szabadsággal feldolgozó akciósorozat epizódjaiban csak a helyszínek és a mellékszereplők váltakoznak, a dramaturgia és a koreográfia ugyanaz. Olyannyira, hogy a második és harmadik részt jegyző Paul Greengrass a legújabb felvonás címének „A Bourne-redundanciá”-t javasolta. Az angol rendezőt nem is érdekelte a folytatás, helyette a széria eddigi (társ)forgatókönyvírója, Tony Gilroy kapta meg a lehetőséget a bizonyításra, aki több szempontból is a nehezebb utat választotta.

Miután a Jason Bourne-t alakító Matt Damon nem írt alá az új részre, kézenfekvő lett volna egy másik színészre bízni a szerepet – Gilroy ehelyett egy új karaktert vezetett be. A Bourne-hagyaték ugyanakkor szorosan kapcsolódik A Bourne-ultimátumban nyitva hagyott cselekményszálakhoz; a film első harmadának értelmezéséhez elengedhetetlen az előző részben történtek ismerete. A hosszúra nyúlt felvezetésben ráadásul – a trilógiára jellemző feszes akciószekvenciák helyett – jórészt beszélő fejek uralják a vásznat. A CIA különböző titkos egységeinek belharcaiba pillanthatunk bele, és ugyan a Cég vezetőinek machinációi az első három részben is központi szerepet kaptak, Gilroy még inkább fókuszba helyezi a politikai vonatkozásokat, hasonlóan eddigi rendezéseihez (Michael Clayton, Kettős játék).

A Bourne-hagyaték ennek megfelelően követi a trilógia alapját képező receptúrát – a Jeremy Renner által alakított renegát szuperügynöknek is a sajátjai elől kell menekülnie –, de máshová helyezi a hangsúlyokat. A Bourne-széria az önismétlés vádjában kétségkívül bűnösnek nyilvánítható, védelmére szól ugyanakkor, hogy az alkotók szerzői mániáinak szabad utat enged, legyen szó a „shaky cam” használatáról (Greengrass) vagy a hetvenes évek konspirációs thrillereinek megidézéséről (Gilroy).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11232