|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDBatman: A sötét lovag visszatér 1–2.Sepsi László
The Dark Knight Returns – amerikai rajzfilm, 2012–2013. Rendezte: Jay Oliva. Forgalmazó: ProVideo. 73+73 perc.
A DC Comics rajzfilmjei az
elmúlt húsz évben – élen Bruce Timm díjakkal megszórt animációs sorozatával –
szembetűnő presztízsre tettek szert, sikerüket a 2007-ben útjára indított DC
Universe Animated Original Movies csak videóra készült képregény-feldolgozásai
koronázták meg. A főképp az egyes címek kiemelkedő (Justice League: Doom) vagy egyenesen klasszikus (Superman: Doomsday) sztorikból
szemezgető, 60–70 perces produkciók között – így túl egy tucat tételen – egyre
bátrabb vállalásokat találunk: 2011-ben elkészült a Batman: A kezdet kezdete, amely hűségesen követte Frank Miller és
David Mazzucchelli képregény-alapvetését (Batman:
Az első év), A sötét lovag visszatérrel pedig a készítők még súlyosabb
forrásművet választottak. A szintén Miller által jegyzett Batman: The Dark Knight Returns először 1986-ban megjelent graphic novelje a Batman-mitológia egy
alternatív végpontjával játszik, melynek disztópikus kulisszái közt az idős
Bruce Wayne újra magára ölti a denevérjelmezt, ám reaktiválása a vártnál is
nagyobb hullámokat ver Gotham alvilágában. A nyolcvanas évek második felében
megjelent komor és brutális Batman-interpretációk (A gyilkos tréfa, Arkham elmegyógyintézet) közé illeszkedő
történetet a rajzfilmverzió készítői szerencsére nem próbálták megszelídíteni.
A Miller képregényét szinte kockáról kockára lekövető kétrészes adaptáció
merészen megtartja a sztori fatalista hangvételét, nem enyhít a számottevő
erőszakmennyiségen, mi több, az eredeti ma már kevésbé aktuális direkt
politikai áthallásait is felidézi. A feldolgozás inkább a külcsín tekintetében
bír jelentős hátrányokkal: a korábbi epizódok egyenstílusában prezentált A sötét lovag visszatér bár képes átörökíteni
a forrásmű atmoszféráját, hiányzik belőle az a vizuális többlet, amit az
eredetiben Frank Miller egyedi stílusa és kompozíciói biztosítottak, ezt pedig
a rajzfilm apokaliptikus záró-harmadának viszonylagos erőtlensége még
szembetűnőbbé teszi. De a duplafilm legnagyobb hátulütőjét mégis túlzott
adaptációs hűsége jelenti: mivel A sötét
lovag visszatér sokkal inkább illusztrálja, mintsem interpretálja a forrásművet,
az olvasmányélmény felelevenítésén túl kevés újdonsággal szolgál a képregény
ismerőinek – így inkább azoknak ajánlható, akik a részben Miller ihlette
Nolan-trilógia után vágynak valami hasonlóra, statikus képregénypanelek helyett
szigorúan mozgóképen.
Extrák:
Előzetesek. A két film két külön kiadvány.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 827 átlag: 5.37 |
|
|
|
|