|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzemélyiségtolvajVajda Judit
Identity Thief – amerikai, 2013. Rendezte: Seth Gordon. írta: Craig Mazin. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Jason Bateman (Sandy), Melissa McCarthy (Diana), Jon Favreau (Harold), Amanda Peet (Trish). Gyártó: Aggregate Films / DumbDumb / Stuber Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.
A fősodorbeli hollywoodi mozi számára a Koszorúslányokban felfedezett
karakterszínésznő, Melissa McCarthy végre kapott egy saját filmet. A Személyiségtolvaj a road movie-ba oltott
buddy movie azon dramaturgiai sémáját hasznosítja újra, miszerint egy
átlagember egy idegesítő társsal kényszerül útra kelni, majd utóbbi koloncból
és/vagy ellenségből az előbbi szövetségesévé (és többé) válik.
A Repülők, vonatok, autóktól kezdve a Nekem 8-on át a Terhes társaságig már több helyen működő sablon esetünkben McCarthy
külső és belső tulajdonságainak (kövér és harsány) abszolút kiaknázását, sőt a
szóban forgó adottságok túlhajtását hivatott szolgálni, miközben a színésznő
tetemes túlsúlyára építő fizikai és egyéb poénokat a hasonló vonalon mozgó Éjszakai rohanást és más menekülős
filmeket idéző akciójelenetekkel fejelik meg.
Míg az
említett elődökben a furcsa pár mindkét tagja közel azonos teret kapott a
kibontakozásra (vagy a mérleg kissé a „normális” karakter felé billent), itt
kifejezetten jóleső figyelni, hogy habár Jason Batemant csak egy orr választja
el attól, hogy jó pasi legyen, ezúttal a kicsi, kövér nő (!) viszi a prímet,
sőt partnere kifejezetten a keze alá dolgozik (mert hiába Bateman meglopott és
kihasznált balekja a főhős, hiába azonosul vele a néző, McCarthy
személyiségtolvaja az összes közös jelenetet dominálja, így lenyúlja a show-t).
A Személyiségtolvajban azonban nemcsak az
őszinte pillanatokat nehéz elválasztani a csalástól (a film világán belül és az
alkotói szándékot illetően is), hanem – mivel a humor kétélű fegyver – azt is
lehetetlen eldönteni, hogy a kicsi, kövér hősön vagy vele nevetünk. Hogy mindez
mennyire zavarja a nézőt, az egyéni választás kérdése, ahogy annak eldöntése
is, vajon egy közepesen szórakoztató vígjátékot láttunk, kétes értékű
tanulsággal a végén vagy egy remek komika hosszúra nyúlt jutalomjátékát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 993 átlag: 5.61 |
|
|
|
|