KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mielőtt meghaltam

Baski Sándor

Dallas Buyers Club – amerikai, 2013. Rendezte: Jean-Marc Vallée. Írta: Craig Borten és Melisa Walack. Kép: Yves Belanger. Szereplők: Matthew McConaughey (Ron), Jared Leto (Rayon), Jennifer Garner (Dr. Saks), Dallas Roberts (David), Kevin Rankin (TJ). Gyártó: Voltage Pictures / Truth Entertainment. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 117 perc.

Kevés annyira jellegzetesen amerikai filmtoposz létezik, mint a jogai védelmében a nagybetűs Rendszerrel szembeszálló kisemberé. A nézők igazságérzetére apelláló, többnyire megtörtént eseteken alapuló filmek hasonló koreográfia mentén épülnek fel, és ezekkel a jól bejáratott dramaturgiai konvenciókkal a Mielőtt meghaltam sem szakít. Jean-Marc Vallée nyolcvanas években játszódó filmjének főszereplője Ron Woodroof, texasi villanyszerelő és rodeó cowboy, akinek az orvosok mindössze 30 napot jósolnak, miután AIDS fertőzéssel diagnosztizálják. Woodroof természetesen nem hajlandó beletörődni a halálos ítéletbe, először egy még tesztelés alatt álló gyógyszerrel próbálja kúrálni magát, majd amikor kiderül, hogy az AZT nevű gyógyszertől csak rosszabbul lesz, újfajta gyógyhatású készítményekkel kezd kísérletezni. Állapota látványosan javul, egy idő után pedig a Mexikóból feketén behozott szereket sorstársainak is árulni kezdi, amit az AZT gyártói és a hatóságok kevéssé díjaznak.

A Mielőtt meghaltam annyibban mindenképpen kilóg a civil kurázsit ünneplő filmek hosszú sorából, hogy főhőse, a legfrissebb trendeknek megfelelően – lásd Az élet császárai című cikket a 20. oldalon, – nem tisztes átlagpolgár, hanem igazi antihős, legalábbis a történet kezdetén. Woodroof vérbeli texasi suttyó, egy lakókocsiban tengeti drogokkal és olcsó prostikkal színesített életét; ha kell, a haverjait is átveri, és pont olyan rasszista és homofób, mint a környezetében bárki. Éppen ezért hisszük el róla fenntartások nélkül, hogy képes még a halál torkában is felfedezni a saját és mások szenvedésében rejlő üzleti lehetőséget.

Vallée-nek jóval nehezebb dolga van, amikor azt kell érzékeltetnie, miként bomlanak le Woodroof melegekkel szembeni előítéletei, és hogyan válik az aluliskolázott cowboy-ból a sorstársaiért küzdő aktivista. A szentimentalizmust és a didaxist minimálisra redukáló forgatókönyvnek is köszönhető, hogy a mutatvány sikerül, de a filmet elsősorban mégis a főszerepet alakító Matthew McConaughey világklasszis teljesítménye érdemesíti a figyelmünkre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11636