|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA könyvtolvajHuber Zoltán
The Book Thief – amerikai-német, 2013. Rendezte: Brian Percival. Írta: Markus Zusak művéből Michael Petroni. Kép: Florian Ballhaus. Zene: John Williams. Szereplők: Sophie Nélisse (Liesel), Geoffrey Rush (Hans), Emily Watson (Rosa), Ben Schnetzer (Max). Gyártó: Fox 2000 Pictures / Babelsberg. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 125 perc.
A második világháború borzalmairól, a náci
rezsim rémtetteiről újra és újra beszélni kell, friss nézőpontokat, eddig nem
használt perspektívákat találni azonban egyre nehezebb. A harmincas éveit
taposó ausztrál író, Markus Zusak a feladathoz emigráns szülei háborús
történeteiből és Anna Frank naplójából merített ihletet. Sikerkönyve ígéretes
alapötletre épül, a hitleri diktatúra hétköznapjait ugyanis egy árva német
kislány szemszögéből tárja elénk. Bár a most elkészült mozgóképes adaptáció a young adult regények aktuális divathullámán futott be, a veretes
kivitelezésű film vészesen eltéveszti a célközönséget.
A brit Brian Percival
kiváló színészekkel, csodálatos képekkel dolgozik, mégsem tudja eldönteni,
kinek meséli a történetet. A Harmadik Birodalom kulisszái között felcseperedő
Liesel szomorú kalandjait a rendező nagy műgonddal, ám igen komótosan bontja
ki. A mostohaszülők elfogadása, az első szerelem és a felnőtté válás motívumai
az igényesebb tinimozikat idézik, míg a szentimentális, ünnepélyes
fogalmazásmód a súlyosabb történelmi drámák megoldásait követi. Percival végig
e két ellentétes minőség között ingadozik és nem képes megtalálni a közös
nevezőt. Az aránytalanságok miatt végül a könnyfakasztás is elmarad. A kis
Liesel sorsa bizonyára megolvasztja majd az idősebbek szívét, a kedves figura
mégsem válik igazán érdekessé. A nagy ívű narráció, a könyvek szeretete
erőltetett adaléknak tűnik és a nyilvánvaló kliséken kívül a náci
Németországról sem tudhatunk meg semmi újat. Az embertelenség és a fanatizmus
őrülete, az átlagemberek elkeseredett túlélési stratégiái elsősorban a
fiatalabb korosztály számára szolgálhatnának fontos tanulságokkal. A lányka
érzelmi problémáival ők azonosulhatnának a leginkább, a film kimért, míves
stílusát látva azonban épp az ifjabbak unatkoznak majd a legjobban.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 423 átlag: 5.54 |
|
|
|
|