|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziKertvárosi bordélyKovács Kata
Concussion – amerikai, 2013. Rendezte és írta: Stacie Passon. Kép: David Kurta. Zene: Barb Morrison. Szereplők: Robin Weigert (Abby), Maggie Stiff (Sam), Johnathan Tchaikovsky (Justin), Ben Shenkman (Graeme). Gyártó: Razorwire / 93 Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 96 perc.
Érzékeny lelkű, de szálkásra gyúrt asszony
titkos szexuális kalandjai egy vintage
loft lakásban, avagy hová menekül az amerikai középosztálybeli nő a
tökéletes kertvárosi békéből? Abby a szuburbia-melodrámákból ismert jómódú,
eltartott és unatkozó amerikaiak életét éli: kissé frusztrált, kilóg a sorból,
máskülönben jól megvan meleg házasságában, jogász feleségével és két
gyerekével. Elveszetten tologatja a bevásárlókocsiját a helyi áruházban, túl
sokat edz és porszívózás közben könyveket olvas. Idegesítik a zeneboltban
zajongó kölykök és a fürdőszoba padlóján a hajszálak. Valami újra vágyik, és
egy szimbolikus fejsérülésből felépülve bele is vág. Felújít egy belvárosi
lakást, és egy pénzért vett szexuális kalandnak köszönhetően arra is ráébred,
mire fogja használni: egy ifjú madame irányítása alatt eszkort lesz, és itt
fogadja a klienseket. Ám érzelmesen-ízlésesen berendezett lakása inkább
szerelmi fészek, mint bordély, a légyottok előtt pedig kötelező a randevú.
Kettős élet: menekülés a monoton külvárosból, mely tökéletesen elfojtja az
önkifejezés minden formáját, be a nagyvárosba, a szexuális és érzelmi
kalandokba – az amerikai kultúra örökzöld témája, a függetlenektől a
mainstreamig, a Mad Mentől a The Guitarig (vagy épp az Afternoon Delightig, mely a Kertvárosi bordéllyal együtt a 2013-as
Sundance-en szerepelt).
Az „érzékeny”
történetmesélés és az Abbyt alakító Robin Weigert alakítása néha feledteti
ugyan, hogy az elsőfilmes Stacie Passon és Rose Troche producer (Birtokviszony, L.) munkája nem hoz friss színt a palettára, hiszen nem tudunk meg
semmi újat sem a vágyakozó hősnőről, sem a többi női karakterről (a kövér
szűzlánytól a jégkirálynőig). A Kertvárosi
bordélyt vélhetően a
szexábrázolása révén szánták tabudöntőnek, végső soron azonban az észrevétlen
Sundance-filmek közé tartozik, és nemcsak azért, mert az Adèle életét előbb láttuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 411 átlag: 5.54 |
|
|
|
|