KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A 42-es

Pápai Zsolt

42 – amerikai, 2013. Rendezte: Brain Helgeland. Szereplők: Harrison Ford, Chadwick Boseman, Nicole Beharie. Forgalmazó: ProVideo. 128 perc.

 

A baseball fekete zsenije, Jackie Robinson az amerikai sporttörténelem egyik legnagyobb alakja: nevét az ország minden lakója ismeri, kitüntetett helye van a kollektív tudatban, legendájánál talán csak Muhammad Alié nagyobb. Robinson jelentőségét egyebek közt ékesen bizonyítja az a tény, hogy pályája csúcsán, 1950-ben már játékfilmet forgattak róla, melyben a főszerepet maga alakította. A The Jackie Robinson Story azonban nem Hollywoodban, hanem a partvonalon készült (Hollywood nyersen rasszista okokból hárította el magától a projektet), az álomgyári munkások régi adósságot törlesztettek tehát azzal, hogy idén emléket állítottak a géniusznak.

Robinson nem csak sportolói talentuma miatt szerzett hírnevet, hanem mert működésének erős politikai színezete volt. Éppen akkor – közvetlenül a II. világháború után – lépett színre és játéktérre, amikor lassan kezdtek beizzani a polgárjogi küzdelmek az országban, és túlzás nélkül állítható, hogy ebben a folyamatban neki főszerep jutott. A profi baseball-liga első fekete játékosaként hatalmas teher nyomta a vállát, hiszen nemcsak az ellenfelekkel, hanem a nézők előítéletességével is meg kellett küzdenie.

A korábban forgatókönyvíróként szép sikereket arató (például A tűzben edzett férfit és a Titokzatos folyót jegyző), rendezőként azonban gyengébben teljesítő – a Visszavágót, a Lovagregényt abszolváló – Brain Helgeland a lassított felvételektől kezdve a diadalmas kísérőzenén keresztül az eleinte kevéssé magabízó, ámde idővel megacélosodó hős toposzáig és a karrierdramaturgiáig csurig tölti sportfilmes klisével a művét. A 42-es pompás tempójú, példásan megszerkesztett mozidarab, és még a klasszikus hollywoodi értékrendet és ideológiát büszkén vállaló attitűdje is szimpatikus (a bujálkodó edzőt felfüggesztik, a mocskolódó másikat bocsánatkérésére kötelezik, és egyáltalában: mindenki megkapja, ami neki dukál). Csupán egyetlen probléma van ezzel a filmmel, mégpedig az, hogy alig okoz meglepetést. Vannak ugyan benne leleményesebb, sőt: eredetibb megoldások (a forgatókönyvet is jegyző Helgeland a menedzsert adó Harrison Fordot ragyogó mondatokkal ajándékozza meg, és sikerül kihoznia a színészből pályafutása utóbbi évtizedeinek legkarakteresebb alakítását), egészében azonban éppen olyan a film, amilyennek az egyszeri ember egy mitikus amerikai sportolóról szóló, minden ízében polkorrekt, kortárs hollywoodi (re)produkciót elképzel.

Extrák: egy kisfilmben Harrison Ford és a Jackie Robinsont alakító színész, Chadwick Boseman beszél a szerepeik teremtette kihívásokról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11679