KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Templom a dombon

Zalán Márk

Krugovi – szerb-német, 2013. Rendezte: Srđan Golubović. Írta: Melina Pota Koljevic és Srđan Golubović Kép: Alexandar Ilić. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Alexandar Berček (Ranko), Leon Lučev (Haris), Nebojša Glogovac (Nebojsa) Gyártó: Film House Bas Celik / Neue Mediopolis Filmproduktion / La Cinéfacture / Vertigo/Emotionfilm / Propeler Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 112 perc.

Srđan Golubović harmadik nagyjátékfilmje sokadik példája annak, hogy a délszláv háború embertelen eseményei két évtized elteltével is kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyulnak a térség alkotói számára. A szerb rendező azonban konkrét csatajelenetek megidézése helyett egy kis bosnyák község tragédiájának elszenvedőire fókuszál, akik évek múltán sem képesek feldolgozni a rájuk ólomsúllyal nehezedő fájdalmas emlékeket. A valós történéseken alapuló film annak a szerb katonának a tettére építkezik, aki megakadályozta, hogy társai halálra verjék muszlim barátját, heroikus cselekedete azonban szörnyű következményekkel járt. Golubović egyik legnagyobb érdeme, hogy egészen filmje befejezéséig visszatartja az eset részleteit, és figyelmét azok életére összpontosítja, kiknek lelki sebei évekkel a tragédiát követően sem gyógyultak be. A Németországban letelepedett muszlim férfi, a szerb fővárosban dolgozó orvos és a faluszéli templomot két kezével építő édesapa súlyos döntések között őrlődik: érdemes-e még magukban tartani a múltbéli sérelmeket, vagy végleg zárják le azokat, és próbáljanak meg továbblépni? Vajon akkor is megéri-e jót cselekedni, ha annak végzetes hatásai lehetnek?

Golubović munkája nem kizárólag témaválasztása és elbeszélési technikája, hanem pazar képi világa, hangsúlyos helyszínei (a német külvárosi szürke panelek látványa ugyanolyan nyomasztó, mint a szerbeké), pontos párbeszédei és tökéletes színészválasztása miatt is figyelemreméltó darab. Átgondolt, mesterien szerkesztett mű, mely hétköznapi emberek sorsának tükrében vizsgálja egész nemzetek lelkiismeretét, bölcsen elkerülve a moralizáló és sablonos tételmondatokat. A Templom a dombon lebilincselő, erőteljes alkotás, mely ékesen igazolja, hogy a közelmúltról – különösen Európa közép-keleti és déli országaiban – nem ajánlott, hanem kötelesség beszélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11683