|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziTemplom a dombonZalán Márk
Krugovi – szerb-német, 2013. Rendezte: Srđan Golubović. Írta: Melina Pota Koljevic és Srđan Golubović Kép: Alexandar Ilić. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Alexandar Berček (Ranko), Leon Lučev (Haris), Nebojša Glogovac (Nebojsa) Gyártó: Film House Bas Celik / Neue Mediopolis Filmproduktion / La Cinéfacture / Vertigo/Emotionfilm / Propeler Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 112 perc.
Srđan Golubović harmadik nagyjátékfilmje
sokadik példája annak, hogy a délszláv háború embertelen eseményei két évtized
elteltével is kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyulnak a térség alkotói
számára. A szerb rendező azonban konkrét csatajelenetek megidézése helyett egy
kis bosnyák község tragédiájának elszenvedőire fókuszál, akik évek múltán sem képesek
feldolgozni a rájuk ólomsúllyal nehezedő fájdalmas emlékeket. A valós
történéseken alapuló film annak a szerb katonának a tettére építkezik, aki
megakadályozta, hogy társai halálra verjék muszlim barátját, heroikus
cselekedete azonban szörnyű következményekkel járt. Golubović egyik legnagyobb
érdeme, hogy egészen filmje befejezéséig visszatartja az eset részleteit, és
figyelmét azok életére összpontosítja, kiknek lelki sebei évekkel a tragédiát
követően sem gyógyultak be. A Németországban letelepedett muszlim férfi, a
szerb fővárosban dolgozó orvos és a faluszéli templomot két kezével építő
édesapa súlyos döntések között őrlődik: érdemes-e még magukban tartani a
múltbéli sérelmeket, vagy végleg zárják le azokat, és próbáljanak meg
továbblépni? Vajon akkor is megéri-e jót cselekedni, ha annak végzetes hatásai
lehetnek?
Golubović munkája nem
kizárólag témaválasztása és elbeszélési technikája, hanem pazar képi világa,
hangsúlyos helyszínei (a német külvárosi szürke panelek látványa ugyanolyan
nyomasztó, mint a szerbeké), pontos párbeszédei és tökéletes színészválasztása
miatt is figyelemreméltó darab. Átgondolt, mesterien szerkesztett mű, mely
hétköznapi emberek sorsának tükrében vizsgálja egész nemzetek lelkiismeretét,
bölcsen elkerülve a moralizáló és sablonos tételmondatokat. A Templom a dombon lebilincselő, erőteljes
alkotás, mely ékesen igazolja, hogy a közelmúltról – különösen Európa
közép-keleti és déli országaiban – nem ajánlott, hanem kötelesség beszélni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 502 átlag: 5.5 |
|
|
|
|