|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDMuhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellenPápai Zsolt
Muhammad Ali’s Greatest
Fight – amerikai, 2013. Rendezte: Stephen Frears. Szereplők: Christopher
Plummer, Frank Langella, Danny Glover. Forgalmazó: ProVideo. 97 perc.
Kétség nem férhet hozzá, Ali minden idők
legnagyobb nehézsúlyúja, de nem azért, mert annyira jó a sportolói mutatója
(pályafutása alkonyán elszenvedett vereségeivel sokat rontott azon), hanem mert
a szorítón kívül is állhatatos harcos volt. A „The Greatest” becenevet ugyan
történelmi öklözéseinek sorával érdemelte ki, de legalább ennyire jár neki az
amerikai államapparátussal megvívott harcai miatt, annál is inkább, mert éppen
abban az időszakban tiltották el a versenyzéstől, azaz kényszerítették őt a
szorítókból a bírósági tárgyalókba, amikor ereje teljében volt. Az HBO all-star-movie-ja (melyben még a
mellékszerepek némelyikéhez is komoly neveket nyertek meg) a vietnami katonai
szolgálat megtagadása miatt 1967-ben börtönbüntetésre ítélt, világbajnoki
címétől és versenyzői engedélyétől megfosztott, és emiatt a Legfelsőbb
Bírósághoz fellebbező Ali harcát meséli el, pontosabban a kilenc bíró harcát
egymással arról, hogy visszavonják vagy helybenhagyják-e az elmarasztaló ítéletet.
A filmben Muhammad Ali
kizárólag archív anyagokon szerepel, mégpedig bőségesen, és Stephen Frears
rendező érdeme, hogy ragyogóan szervesíti ezeket a képsorokat a megrendezett
jelenetek közé, továbbá a politika- és társadalomtörténeti kontextus
felvázolását is sikeresen végzi el. Mindazonáltal a körülményeskedő
forgatókönyvvel már nehezebben boldogul: a film hosszadalmas első felében
számos epizódnak alig van funkciója (nem építik a cselekményt és a karaktereket
sem árnyalják), továbbá a kilenc (illetve egyikük távozása után már csak nyolc)
dühös ember összeugrasztása is nagyjából feszültségmentes, azzal együtt, hogy a
kulisszák mögötti viták és alkuk ismertetése nem nélkülözi a fordulatokat. Meglepő
viszont a Legfelsőbb Bíróság tagjairól festett – legkevésbé sem előnyös – kép,
illetve ama állítás, miszerint az amerikai jogtörténet kulcsfontosságú
döntésének hátterében a memóriazavaros, perverz és infantilis öregurakat
meggyőző ügyvédbojtár állt. Akit a téma mélyebben érdekel, annak Bill Siegel
szintén 2013-ban készült dokumentumfilmjét, a The Trials of Muhammad Alit érdemes megnéznie.
Extrák: nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 226 átlag: 5.64 |
|
|
|
|