|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMeteoraJankovics Márton
Metéora – görög, 2012. Rendezte: Spiros Stathoulopoulos. Írta: Asimakis Alfa Pagidas. Kép: Spiros Stathoulopoulos. Szereplők: Theo Alexander (Theodoros), Tamila Koulieva (Urania), Giorgos Karakantas (Furulyás), Dimitris Hristidis (Szerzetes). Gyártó: Poliplanity Productions / Essential Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 82 perc.
Hogy Erósz a legnagyobb bajkeverő az
istenek közül, azt már az ókori görögök is pontosan tudták. Hatalmát jelzi,
hogy még az Olümposzt sóval felhintő kereszténység legaszketikusabb válfajainak
sem sikerült őt nyugdíjba kényszerítenie. Ha épp úgy tartja kedve, akár kopár
szurdokokon és robosztus kolostorfalakon is könnyedén átlibben, hogy egy mozdulattal
romba döntsön teljes életeket, ám közben új, szabadabb távlatokat nyisson a
romok fölött.
A Meteora ennek a kettőségnek gyönyörű példázata, egy ortodox
szerzetes és egy apáca érzéki románcán keresztül mutatja be a szexuális vágy
romboló és felszabadító erejét. Egy ilyen pikáns téma általában könnyen megadja
magát a dagályosság vagy az öncélú provokáció csábításának, de Spiros
Stathoulopoulos filmje szerencsére távol tartja magát az effajta tévutaktól.
Nem olcsó érzelmeket árul, és nem is harsányan ítélkezik, inkább megpróbálja
alázatosan feltárni a különös szerelmespár legapróbb lelki rezdüléseit. Csendes,
tétova, megbicsaklott gesztusokban feszülnek egymásnak a testet megzabolázó
vallási rítusok és a mindent elsöprő testi vágy. Az ég felé törő kopár sziklák
szinte erőlködés nélkül szívják fel a szimbolikus tartalmat, a lenyűgöző „holdbéli”
táj tűpontosan ábrázolja a tiltott érzelmek és elfojtások topográfiáját. Itt
természetes létállapot a lassúság, ami így egy pillanatra sem csap át unalomba.
A hosszú beállítások eleve közelítik a cselekmény tempóját a szereplők
életritmusához, de az ortodox ikonokat megelevenítő animációs betétek tárják
igazán szélesre a világukra nyíló ablakot. Ez a történet ugyanis nem lehetne
teljes a spirituális dimenzió megjelenítése nélkül, ami alapjaiban szövi át a
szerelmesek mindennapjait. A mozgó szentképek pedig gyönyörűen képezik le ezt a
szférát, bátran kitapintva az isteni örökkévalóság és a mulandó vágyakra épülő
emberi élet ütközéspontjait. Hisz az ikonnak épp a mozdulatlanság a lényege, a
változás teljes hiánya, mely nélkül nincs, nem is lehet tökéletesség. Ám a Meteora hagyománytisztelő, de az
aszketizmust bátran kritizáló olvasatában Erósz még az örökkévalóságba merevedett
ikonokat is könnyűszerrel mozgásba hozza.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 204 átlag: 5.6 |
|
|
|
|