KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Már megint lakótársat keresünk

Csiger Ádám

Casse-tête chinois – francia, 2013. Rendezte és írta: Cédric Klapisch. Kép: Natasha Braier. Zene: Christophe Minck. Szereplők: Romain Duris (Xavier), Audrey Tautou (Martine), Cécile de France (Isabelle), Kelly Reilly (Wendy), Sandrine Holt (Ju). Gyártó: Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 117 perc.

A Lakótársat keresünk (2002) nem volt több a Jóbarátok és a Dawson és a haverok európai moziverziójánál, viszont ugyancsak intelligens és fiatalos, sőt akadémikus posztmodern stílusának köszönhetően nem is maradt el sokban azoktól. Folytatásáról ugyanez már nem mondható el: az első rész több karakterét elhanyagoló, a főhősre fókuszáló Még mindig lakótársat keresünk (2005) sequel helyett silány spin-off módjára hat. A Már megint lakótársat keresünk viszont ugyanúgy értelmezhető apológiaként, nagy visszatérésként, mint az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Ezúttal nem a szereplőgárda multikulturális, hanem a helyszín: a francia Xavier Barcelona és Moszkva után immár New York felfedezésére indul.

Cédric Klapisch filmje nosztalgiát nyújt a nyitó darab kedvelőinek, de az előző két opus ismerete nélkül is teljes értékű moziélmény, azok összevont remake-jének is beillik. Az író főhős a direktor szerzői alteregójává, szócsövévé vált a részek múlásával, de úgy tűnik, nem csak szappanoperában és tévés sitcomban lehet elhagyni a jellemfejlődést és némi idő elteltével újra felhasználni ugyanazokat a fordulatokat: Xavier ismét nagy hazafutással akadályozza meg, hogy továbbra is kikapós, éppen félrelépő lakótársa lebukjon. Az alkotói válságról szóló második rész az évadok során egyre inkább kifulladó sorozatok kényszeredett epizódjaira hajaz, a harmadik viszont a Jóbarátok és a Dawson nagyszabású, érett fináléira hasonlít. Nem is szimpla újabb folytatás, hanem trilógia záró fejezete, követi a Sikoly 3 alkalmával felvázolt szabályokat: a „visszatérés a kiindulóponthoz” tételnek felel meg többek közt az, amikor a hős újraegyesül apjával (ahogy Indy és Luke). Ez a posztmodern filmírás netovábbja: az olajozottan működő dramaturgia egyszerre ötvözet sorozat és mozis sequel, valamint (tele)regény és sitcom között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11909