|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEgy becsületbeli ügyTurcsányi Sándor
Tiltakozom!
Bőrharisnya és bőrfejűek után a bőrösök egy újabb csoportja igyekszik szolidan belekavarni unalmas hétköznapjaink megszokásába: nyakunkon a bőrnyakúak. Magyarán a gyalogos tengerészek, a tengerészgyalogosok. Régi sikereik színhelyére térnek vissza, újra Kubában látjuk őket. Mielőtt bárki is izgalomba jönne, most egy másik disznóságról van szó.
Tiltakozom!
Mi, reszkető kezű, titkon zacskóból kiflit csipegető, idős nénikék, ím megint összejöhetünk, s kedvünkre kíváncsiskodhatunk. Hogy is volt az, amikor a nyakára tette a kezét, s ily módon akadályozta lélegzetvételét? Elhagyott nagymamák, most nem a Markó utcai tárgyalóteremben találkozunk, hanem a moziban.
Tiltakozom!
Bírósági filmek – mint a jelen dolgozat is – leggyakoribb fordulata. Az ügyész, az ügyvéd kiáltja minduntalan: olyan tettenérő ipiapacs. Ám mit tehet a néző? Ha ő protestál, hírhedett vérbíráknál százszorta zordabb jegyszedő nénikkel találja szemben magát. Így számára csak a polgári engedetlenség már bevett moziformái maradnak: dupla adag rágógumit ragaszt a szék karfájának alsó lapjára, avagy dühében lenyeli a szotyolahéjat (kontra-éhségsztrájk).
Röviden tehát, a parodisztikus Tom Cruise (minden amerikai férfisztár karikatúrája: figyeljék a száját!), a szellemes Demi Moore (különös tekintettel a tarkójára bukó buja tincsre) és az unalmas Jack Nicholson kalandjai a tárgyalóteremben.
Világ nagymamái, maradjatok a Markó utcában!
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2648 átlag: 5.45 |
|
|
|
|