|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziJupiter felemelkedéseSepsi László
Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc. Az elmúlt években az
űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban
éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból
származtatott A galaxis őrzői sikerének
árnyékában az Avatár mára a múlt
ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó
produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség
ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja
nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias
hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus
hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint
akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.
A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt
nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy
családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel
a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a
kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a
hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán
zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari
megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal
illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból
is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy
erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció
újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a
női közönségért zajló küzdelemben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 205 átlag: 5.2 |
|
|
|
|