|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziFocus – A látszat csalGéczi Zoltán
Focus – amerikai, 2015. Rendezte és írta: John Regua és Glenn Ficarra. Kép: Xavier Perez Grobet. Zene: Nick Urata. Szereplők: Will Smith (Nicky), Margot Robbie (Jess), Gerald McRaney (Ownes), Robert Taylor (McEwen). Gyártó: Zaftig Films / Kramer & Sigman Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.
„A nagy balhé nem több mint fantáziakép. Mi
mennyiségre hajtunk.” – inti Will Smith karaktere a hétpróbás mestertolvajok
bandájához frissen csatlakozott, szőke újonclányt. Alighanem ugyanez az elv
vezethette Glenn Ficarra és John Requa munkáját is; az összeszokott
forgatókönyvíró-rendező páros (Tapló
Télapó, Őrült, dilis, szerelem)
szándéka a volumen behúzása, egy nemzetközi sikerfilm forgatása lehetett, amely
a két legnépszerűbb zsáner, a krimi és a romantika elemeit ötvözi.
Miután a forgatókönyvet
búbánatos közhelyek és irritálóan mesterkélt fordulatok sokasága terheli, ezt a
mutatványt két embernek kellene érdemben felvállalnia, ám eleve nem kevés
aggályt kelt az a körülmény, hogy a főszereplők a helyettes helyetteseként,
beugró alapon vállalták a forgatást. A karrierjének ugyancsak hanyatló
szakaszában lévő Will Smith (szerepét eredetileg Ryan Gosling, Brad Pitt, majd
Ben Affleck volt hivatott eljátszani) A
Föld után kolosszális bukását követően ritkán exponálja magát a vásznon,
ahogy az új ausztrál üdvöske, a tündöklően szép Margot Robbie is az utolsó
pillanatban lépett a fedélzetre.
A Focus: A látszat csal dramaturgiai üresjárataiban – merthogy ebből
is akad néhány – óhatatlanul is referenciák után kutat a néző agya, miszerint a
dél-koreai The Thieves mennyivel
stílusosabb és vagányabb, a Szemfényvesztők
pedig mennyivel intelligensebb, ugyanakkor az is szembeszökő, mily szorgos
igyekezettel próbálták rekonstruálni a Mint
a kámfor lefegyverző intimitást sugárzó romantikus duettjeit, ám a
hirtelenjében összeverbuvált páros merőben alkalmatlannak bizonyult erre a
feladatra. Végső elszámolás tekintetében nincsenek megbocsáthatatlan hibák vagy
hiányosságok, nehéz volna kifejezetten utálni ezt a természeténél fogva ódivatú
filmet, ugyanakkor szeretni sem lehetséges; hervatag és középszerű produkció, a
minden szempontból felesleges mozik példaértékű képviselője.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 127 átlag: 5.61 |
|
|
|
|