|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDConan, a barbár (1982)Pápai Zsolt
Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.
Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy),
felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva
rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét
(Schwarzenegger), John Milius Conanját
gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott
erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű –
banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus,
tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében
azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről
szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor
azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius
munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó
tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az
attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát
tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett
tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem
véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában,
ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából
(lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az
akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen
italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).
A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú
ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi
ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan
Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző
látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet
egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és
leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak
impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még
nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt:
kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a
kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek,
hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a
kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.
Extrák: Audiokommentár John
Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 215 átlag: 5.6 |
|
|
|
|