KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmes nővérek

Kolozsi László

Die geliebten Schwestern – német, 2014. Rendezte és írta: Dominik Graf. Kép: Michael Wiesweg. Zene: Sven Rossenbach és Florian van Volxem. Szereplők: Hannah Herzsprung (Caroline), Florian Stetter (Schiller), Henriette Confurius (Charlotte), Ronald Zehrfeld (Wilhelm). Gyártó: Bavaria / WDR / Wega Film. Forgalmazó: ADSL. Feliratos. 138 perc.

Nyáry Krisztián szép sikereket ért el irodalmi képeskönyveivel, melyek híres alkotók szerelmi ügyeit tárgyalják. Nem egy irodalomtörténész vitatta, hogy van ezeknek a míves albumoknak konkrét haszna: tehát hogy olvasásra csábítanának. A Nyáry könyvek történetei közt mindenesetre számos olyan van, ami filmre kívánkozik. (Egy fecskét mondhatunk – nem csinált nyarat – Deák Krisztina remek Csinszka-filmjét). A neves irodalmárok, zenészek szerelmi ügyeit sok jelentéktelen (ha kellemetlennek nem is mondható) film tárgyalja. Volt már vászonlovag Chopin, Beethoven, nemrég Dickens, nem egyszer Goethe is. Most Schiller került sorra. Kit a Szerelmes nővérek lelkes szépfiúnak ábrázol (Schillerhez egyébként valóban hasonlónak látszik az őt alakító Floraian Stetter). A két jó családból származó, a művészetekért rajongó, lelkesült Legenfeld lány és a német szerző menage a trois-ját tárgyaló film alig néhány jelenetben kapaszkodik – mint a fuldokló Schiller – a lányregény-adaptációk színvonala fölé (említsünk meg egy ilyet: a kislány kimentése a megáradt folyóból tartogat izgalmakat, ahogy az azt követő erotikus szárítkozás is; ugyanakkor szinte megbocsáthatatlannak tetszik a két kézzel egyszerre író alakjának lefestése). A szinte indokolatlan narráció olyan, mintha egy romantikus művet olvasnának fel a filmre. Ám ez a regény nem éri el sem Goethe, sem más kortárs alkotó legalacsonyabb színvonalú művének szintjét sem. A fejlődési regény illetve dráma a német romantika egyik legfontosabb terméke, a copyright ugyan Goethéé, de eme nemes irodalmi hagyomány folytatói is ismert nevek: ez a film tulajdonképpen a két lány, Charlotte és Caroline fejlődéstörténete, sok szelíd erdőt mutató körsvenkkel, ál-drámákkal. Hogy mit nyújt a színes irodalmi képeskönyvön túl Dominik Graf alkotása? Tulajdonképpen nem sokat. De színes, érzelmekkel dúsított képeskönyvnek (csodálatos szobabelsőket és étkészleteket látni) tökéletesen megfelel.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12187