|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzerelmes nővérekKolozsi László
Die geliebten Schwestern – német, 2014. Rendezte és írta: Dominik Graf. Kép: Michael Wiesweg. Zene: Sven Rossenbach és Florian van Volxem. Szereplők: Hannah Herzsprung (Caroline), Florian Stetter (Schiller), Henriette Confurius (Charlotte), Ronald Zehrfeld (Wilhelm). Gyártó: Bavaria / WDR / Wega Film. Forgalmazó: ADSL. Feliratos. 138 perc.
Nyáry
Krisztián szép sikereket ért el irodalmi képeskönyveivel, melyek híres alkotók
szerelmi ügyeit tárgyalják. Nem egy irodalomtörténész vitatta, hogy van ezeknek
a míves albumoknak konkrét haszna: tehát hogy olvasásra csábítanának. A Nyáry
könyvek történetei közt mindenesetre számos olyan van, ami filmre kívánkozik.
(Egy fecskét mondhatunk – nem csinált nyarat – Deák Krisztina remek Csinszka-filmjét).
A neves irodalmárok, zenészek szerelmi ügyeit sok jelentéktelen (ha
kellemetlennek nem is mondható) film tárgyalja. Volt már vászonlovag Chopin,
Beethoven, nemrég Dickens, nem egyszer Goethe is. Most Schiller került sorra.
Kit a Szerelmes nővérek lelkes
szépfiúnak ábrázol (Schillerhez egyébként valóban hasonlónak látszik az őt
alakító Floraian Stetter). A két jó családból származó, a művészetekért
rajongó, lelkesült Legenfeld lány és a német szerző menage a trois-ját tárgyaló film alig néhány jelenetben kapaszkodik
– mint a fuldokló Schiller – a lányregény-adaptációk színvonala fölé (említsünk
meg egy ilyet: a kislány kimentése a megáradt folyóból tartogat izgalmakat,
ahogy az azt követő erotikus szárítkozás is; ugyanakkor szinte
megbocsáthatatlannak tetszik a két kézzel egyszerre író alakjának lefestése). A
szinte indokolatlan narráció olyan, mintha egy romantikus művet olvasnának fel
a filmre. Ám ez a regény nem éri el sem Goethe, sem más kortárs alkotó
legalacsonyabb színvonalú művének szintjét sem. A fejlődési regény illetve
dráma a német romantika egyik legfontosabb terméke, a copyright ugyan Goethéé,
de eme nemes irodalmi hagyomány folytatói is ismert nevek: ez a film
tulajdonképpen a két lány, Charlotte és Caroline fejlődéstörténete, sok szelíd
erdőt mutató körsvenkkel, ál-drámákkal. Hogy mit nyújt a színes irodalmi
képeskönyvön túl Dominik Graf alkotása? Tulajdonképpen nem sokat. De színes,
érzelmekkel dúsított képeskönyvnek (csodálatos szobabelsőket és étkészleteket
látni) tökéletesen megfelel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 112 átlag: 5.01 |
|
|
|
|