KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Adaline varázslatos élete

Forgács Nóra Kinga

The Age of Adaline – amerikai, 2015. Rendezte: Lee Toland Krieger. Írta: J. Mills Goodloe, Salvador Paskowitz. Kép: David Lanzenberg. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Blake Lively (Adaline), Harrison Ford (William), Ellen Burstyn (Flemming), Michiel Huisman (Ellis Jones). Gyártó: Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.

Kimeríthetetlen azon filmek tárháza, melyek körbejárják életidőnkhöz fűződő viszonyunkat. Rengeteg műfaj szippantotta be időélményünket bonyodalmába, romantikus konfliktus is kinőtt belőle a mozi története során. Legyen szó akár komédiáról (Az 50 első randi, Idétlen időkig), fantasyról (A Gyűrűk Ura, Twilight), sci-firől (A holnap határa) vagy melodrámáról (Az időutazó felesége, Benjamin Button különös élete), ha nem ugyanúgy éljük meg az idő múlását, akkor magányra vagyunk ítélve.

Az Adaline varázslatos életének alaphelyzete elsőre megmosolyogtató: van egy nő, aki nem öregszik, fiatal és gyönyörű marad. Bármilyen abszurd is, így nem könnyű élni. Lenni lehet, valahol az élet mellett rejtőzve, folyton menekülve. Természetesen a szerelem indítja el a változást. A filmet a Benjamin Button-sztorival rokonítja, hogy Adaline sorsa is történelmi tablóvá, ikonikus múlt századi melodrámává válhatna. Lee Toland Krieger mozijának legnagyobb problémája, hogy megússza a feladatot. A melodráma nem teljesedik ki, pedig az alapanyag kiváló, még azt a lehetőséget sem bontja ki, hogy Adaline születési dátumától, 1908. január elsejétől kezdve meséljen valamit a XX. századról. Habár felbukkan pár jelzés, a téma eredendő kötődését fotóhoz, filmhez sem sikerül igazán megmutatni, pedig ha az eleven idő tartósításáról van szó, ez kézenfekvő volna. És hiába vetődik fel egy várostörténeti szál is, Adaline varázslatos élete San Francisco épülésével sem fonódik össze. Marad a romantikus mese. A film erénye, hogy klasszikusan elegáns, ahogyan Blake Lively szépsége is. De alig ismerjük meg a szereplőket, az évszázadot, a várost és a történetet, ez megnehezíti az azonosulást. Ebben a kimért románcban lett volna ennél nagyobb potenciál is. Ott doboghatna minden képkocka mögött az a bizonyos szív, amit így viszont folyton újra kell indítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12225