|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHalálos iramban 7Huber Zoltán
Fast & Furious 7 – amerikai, 2014. Rendezte: James Wan. Írta: Chris Morgan, Gary Scott Thompson. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Vin Diesel (Dominic), Paul Walker (Brian), Dwayne Johnson (Hobbs), Jason Statham (Shaw). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 138 perc.
Autós videójátékokat imitáló Holtpont-koppintásból az új évezred első
számú akció-szériájává hízni igen figyelemreméltó teljesítmény. A töretlen
sikert a felszínes szemlélő hajlamos a kocsik-nők-tesztoszteron
szentháromságával elintézni, ám a csillogó motorház alatt jóval rafináltabb
konstrukció dolgozik. A kínálatban nincs még egy franchise, mely esetlegesen,
lépésről-lépésre komplex univerzumot teremtett maga köré. A növekvő
bevételekkel újabb szereplők érkeztek, az utcai versenyzők mesteri tolvajokká,
majd világmentő szuperhősökké mutálódtak, míg a redundáns benzin-pornó
sziklaszilárd morális kódrendszeren nyugszik. Származás helyett a volánnál dől
el, ki az igaz ember, illetve minden út a családhoz vezet.
A hetedik etap csapata már egyértelműen a Bosszúállók vívódások és álarcok nélküli
vulgár-kiadása. Hőseink egy-egy erényt testesítenek meg, a klipekből
kirajzolódó film-kollázst ad hoc fordulatok és az irónia önhatárát súroló
panelbölcsességek tartják össze. A patikamérlegen súlyozott megaprodukciók
uralma idején kimondottan üdítő az olyan látványmozi, mely nincs agyongondolva
és nem is veszi magát túlzottan komolyan. A valószerűség paradox kényszerének
kínosan megfelelni vágyó versenytársakkal szemben itt minden alkotóelem a
színtiszta attrakciót szolgálja. A brutális pixelörvényekben és dagályos eposzokban
gondolkodók csúnyán alábecsülik a büszkén vállalt öncélúság, a keresetlen
hatásvadászat, a primér egyszerűség erejét. Alkotóink fenntartások nélkül
túlpörgetik a receptet, bő két órára tátott szájú kiskamasszá változtatják a
célközönséget. Ilyen töménységben a giccsből naiv pop-art, kortárs mítosz
kerekedik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 176 átlag: 5.85 |
|
|
|
|