|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Bélier családBarkóczi Janka
La famille Bélier – francia, 2014. Rendezte: Eric Lartigau. Írta: Victoria Bedos, Thomas Bidegain és Stanislas Carré de Malberg. Kép: Romain Winding. Zene: Evgueni és Sacha Galperine. Szereplők: Louane Emera (Paula), Karin Viard (Gigi), Francois Damiens (Rodolphe), Luca Gelberg (Quentin). Gyártó: Jerico. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 106 perc.
Két évvel ezelőtt egy angyali tinédzser a
rettenetes rózsaszín vattafelhőből álló gigantikus színpadi díszletek közül is
képes volt elvarázsolni a francia tehetségkutató dalverseny zsűrijét. Az Imagine-t akkor ijesztő ártatlansággal
éneklő bakfis, Louane Emera, most megkapta élete első filmszerepét egy kedves
vidéki família idilli hétköznapjait bemutató vígjáték gimnazista hősnőjeként. A
komédia címszereplői szép zöld farmjukon teheneket tartanak, tejtermékeket
gyártanak, jó családhoz illően olykor kibékülnek, olykor civódnak, vagyis
minden szempontból tökéletesen átlagosak. Az egyetlen különbség köztük és a
kisváros többi lakója között, hogy tizenéves lányukat leszámítva, süketnémák.
Az egy szem lány pedig, mit ad ég, éppen egy iskolai kórusba csöppenve fedezi
fel magában a tehetséget, aminek következtében úgy dönt, hogy profi énekesnővé
képezi magát. Elengedheti-e a hangját soha meg nem halló család és ő maga jól
dönt-e, ha elszakad tőlük? Meddig terjedhet a szülői és meddig a gyermeki
gondoskodás? A sok lehetőséget rejtő sztori azonban sajnos kiaknázatlan marad,
és fergeteges esélyegyenlőségi poénözön helyett, jobb pillanatokkal megszórt,
végül mégis feledhető nyári kikapcsolódást kínál. A forgatókönyv szálai
összegabalyodnak és kioltják egymást, az egyébként neves színészek (Karin
Viard, François Damiens) pedig őrjítően
túljátsszák szerepüket, amivel sikerül azt a benyomást kelteniük, hogy nem
süketnémát alakítanak, hanem idegbeteget. A tisztességes munkát végző Louane
mellett a visszafogottan megjelenő, ezért szinte fel sem tűnő fiútestvér, Luca
Gelberg a leghitelesebb – igaz, hogy a szereplők közül ő az egyedüli, aki
valóban siket. A film összességében így mindössze arra a Brian életéből jól
ismert szentenciára erősít rá, miszerint boldogok a sajtkészítők, legalábbis
Franciaországban.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 65 átlag: 5.34 |
|
|
|
|