|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAkasztófaKovács Marcell
The Gallows – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Travis Cluff és Chris Lofing. Kép: Edd Lukas. Zene: Zach Lemmon. Szereplők: Reese Mishler (Reese), Pfeifer Hoss (Pfeifer), Ryan Ross (Ryan), Cassidy Gifford (Cassidiy). Gyártó: Blumhouse /Management 360 / New Line Cinema / Tremendum Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 85 perc.
A független Blumhouse cég az elmúlt évek
vezető horrorfilmgyártója a második ligában, olyan piaci sikerek fűződnek a
nevéhez, mint a Parajelenségek-sorozat,
az Insidiuos folytatásai vagy a
szintén folytatás elé néző Sinister.
A kísértetes, házi videós horror a szakterületük, az Akasztófa is erre a kaptafára készült.
Húsz évvel a tragikus emlékű, halálesettel
végződő diákszínpadi előadás után a gimi színjátszó köre ismét előadja az Akasztófa című történelmi drámát. A
bemutató előtti este négy diák a suliban reked, és hamarosan egy ismeretlen,
gonosz erővel találja szemben magát. A sötét épületben kegyetlen fogócska veszi
kezdetét, és a fiatalok élete a tét. A szokásosnál is ötlettelenebb és a
legapróbb részletekig kiszámítható történetet nézni gyötrelem, de leforgatni
sem lehetett könnyű. Travis Cluff és Chris Lofing, a sztoriért és a rendezésért
egyaránt felelős alkotópáros a házi videós elbeszélésmóddal tette elviselhetővé
maga számára a munkát. Egész jól elszórakozhattak azzal, hogy a jeleneteket a
főhős kameráján keresztül láttassák és a szükséges vágásokra magyarázatot
csempésszenek a cselekménybe. A néző számára mindez persze csak további
tortúrát jelent. Mert hiába az alázatos befogadói alkalmazkodás a vásznon
megjelenő világ rendjéhez, hiába a logikus gondolkodás másfél órára szóló
felfüggesztése, az Akasztófa házi
videós képsoraival lehetetlen feladat azonosulni. Pedig az életszerűség lenne a
cél, a színészek emiatt a saját keresztnevükön szerepelnek. És mégis
folyamatosan videóznak egy merülő akkumulátoros kamerával, pedig a történet
szerint csak világítanának vele, amikor pedig két helyszínre bomlik a
cselekmény, hirtelen egy másik szereplő is kamerázni kezd a zseblámpaként
használt telefonjával. Később a lemerült telefon egyszerre újra rögzíteni kezdi
az eseményeket, mire az egyik életéért menekülő fiatal megjegyzi, hogy
kicserélte az aksit. Csak folytatás ne készüljön.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 57 átlag: 5.82 |
|
|
|
|