|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziTerminator: GenisysAndorka György
Terminator: Genisys – amerikai, 2015. Rendezte: Alan Taylor. Írta: Patrick Lussier, Laeta Kalogridis. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator), Emilia Clarke (Sarah), Jai Courtney (Reese), Jason Clarke (John), Byung-hun Lee (T-1000). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.
A Terminátor
2 végén kohóba ereszkedő T-800-as teátrális öngyilkosságával a Skynet
robotjainak, úgy tűnt, bevégeztetett, cserébe a celluloid-panteonban várta őket
a megérdemelt öröklét. A sírrablókra azóta is rájár a rúd: a máig jobbára Cameron
ötleteinek szemérmetlen újrahasznosításából élő alkotóknak mindezidáig nem
sikerült érdemben hozzátenni a második fejezettel kerekre zárt univerzumhoz –
ha mégis megpróbálták, a végeredményt látva inkább ne tették volna.
Az áthallásos címével ambíciózus vállalására
reflektáló Genisys új kezdetet ígér,
de csupán a nagy elődökre parazitaként tapadó nosztalgia-rebootok (Jurassic World) és időutazós remixek (Sötétségben – Star Trek) nyomvonalán
iparkodik csúcsra járatni a vérszívást: az újra nyitott családi fotóalbumban
szinte mindenki felbukkan, emblematikus vagy épp csak bennfentesek számára
kiszúrható elemek köszönnek vissza szakmányban, de az egész egy ponton túl
izgalmas helyett inkább fárasztóvá válik (Umberto Eco után szabadon: egy
főhajtás megható, száz nevetséges). 24 évvel az utolsó Cameron-film után persze
kiéhezett kutyaként harapunk rá az odavetett koncokra, de a mimikri csak rövid
ideig tudja elfedni, hogy a király meztelenebb, akár a punkokkal újfent
összeakadó, CGI-elixírrel fiatalított Schwarzenegger. Hiába, a show-nak így is
folytatódnia kell: a finálé ironikus, szándékolatlanul is önreflektív
pillanata, amikor a fémváz alatt már érző szívet rejtő, „öreg, de nem vén”
(köszönjük, értjük) apafigura a második rész befejezését felülírva ismét
alámerül, de csak hogy végső, tragikus önfeláldozás helyett egykori nemezisének
elpusztíthatatlan, alakváltó gúnyájában szülessen újjá. Hogyan is értenék a
stúdiófőnökök, hogy nem sztárgázsira és renderfarmokra költött dollármilliók,
hanem a jelenleg csillagok között járó szerző szelleme az, ami valóban hiányzik
a gépből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 62 átlag: 5.76 |
|
|
|
|