|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDKegyes hazugságKránicz Bence
The Good Lie – amerikai, 2014. Rendezte: Philippe Falardeau. Szereplők: Arnold Oceng, Reese Witherspoon, Emmanuel Jal. Forgalmazó: Pro Video. 110 perc.
Ritkán sül el jól, ha a
hollywoodi producerek a társadalmi problémák iránt érzékeny, felelősségteljes
amerikai nagybácsik szerepében tetszelegnek, nyilvánosságot biztosítva
elnyomott népcsoportoknak vagy a mindennapi túlélésért küzdő megnyomorítottaknak.
Az eredmény ilyenkor általában giccses hatásvadászat, mert a bonyolult és
nehezen feltérképezhető valós viszonyok bemutatása helyett a stúdiók
szempontjából kézenfekvő és egyszerűbb könnyes melodrámába fordítani a
történetet.
A szudáni
polgárháborúban elárvult és menekülni kényszerülő, nuer és dinka származású emberekről
szóló Kegyes hazugság is jobbára a bevett
sablonok alapján készült. Azonban érezhető, hogy a kanadai rendező, Philippe
Falardeau (Lazhar tanár úr)
folyamatosan próbált egyensúlyozni a készen kapott dramaturgiai fordulópontok –
az otthoniaktól vett fájdalmas búcsú, az Újvilágba érkező hősök első, olykor
komikus megpróbáltatásai, a gyökértelenség és a honvágy szorongató élményével
való szembesülés – és a keresetlen, nyersebb és őszintébb pillanatok bemutatása
között. A filmet hitelesíti, hogy a főszerepekben valóban a szudáni Elveszett
Fiúk nemzedékéhez tartozó, fiatalon Amerikába érkezett afrikaiakat láthatunk,
köztük több egykori gyerekkatonát – ennek az információnak a birtokában
hirtelen súlya és tartalma lesz minden, egyébként szokványosnak ható mondatnak
a megváltásról, újrakezdésről és a múlt elengedéséről. A nehéz sorsukat
arcukon, testükön hordozó főhősök mellett óhatatlanul idegennek és
feleslegesnek tűnik Reese Witherspoon sztárjelenléte, ám a színésznő és a
forgatókönyv javára írható, hogy a menekültek beilleszkedését segítő kansasi
szociális munkás karaktere dicséretesen a háttérben marad, a kezdeti
távolságtartásból együttérzésbe forduló, teljesen közhelyes érzelmi út
ábrázolása pedig nem okoz gondot Witherspoon számára.
A film égetően aktuális
témája ellenére szinte láthatatlan maradt, és hamar megbukott az amerikai
mozipénztáraknál. Fájlalhatjuk, hogy Magyarországon csak dvd-n jelenik meg,
mert a bevándorlás, a menekültek problémájának bemutatása miatt nagyobb
figyelmet érdemelne, annak ellenére, hogy újfajta megközelítésnek vagy eredeti
látásmódnak nyomát sem lelni benne. Az alkotók visszafogottsága és valódi
segítő szándékuk miatt ugyanakkor mégsem érdemes bosszankodni a felületes jeleneteken
vagy klisés megoldásokon – a nemes cél mellett ezek valóban kegyes
hazugságoknak tetszenek.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 98 átlag: 5.06 |
|
|
|
|